-Miléna és Izabella-

Első nap

Az új iskolám aulájának közepén álltam és nézelődtem körbe-körbe. Fogalmam sem volt, hogy merre kéne elindulnom. Vállamon a táskám a kezembe, pedig a noteszem volt. Belenéztem, hogy meg tudjam melyik osztályterembe kéne mennem, de csak annyi volt bele írva, hogy 11. b. Viszont ezzel nem megyek annyira, sokra, ha meg nem kérdezek valakit. Ez, pedig eszem ágában sem volt. Nem akartam senkit sem az én aprócseprő dolgaimmal traktálni így hát félrehúzódtam a falhoz, és tovább lapozgattam a noteszem abban reménykedve, hogy találok még valami feljegyzést benne. De semmi hiába lapozgattam csak a rajzaimmal és más most nem lényeges jegyzeteimmel találtam szemben magam. Mérgesen csuktam össze a noteszem és néztem az előttem elhaladó diáksereget. Még mindig az volt a véleményem, hogy hiba volt ideköltöznünk ó bárcsak még Angliában lennék, ahol a barátaim vannak. Ott legalább mindent ismerek és nem kéne egy hülye osztálytermet köröznöm. A nyakláncomat piszkálgatva duzzogtam magamban. Utálom a szokatlan helyszíneket és dolgokat én a megszokott dolgokat kedvelem. Még jó hogy csak most kellet először iskolába jönnöm. Igazából már nyár óta itt vagyunk szüleimmel, de sikerült kiharcolnom, hogy csak most kelljen iskolába jönnöm.
Tudtam, hogy ez a nap nem ígér semmi jót már a reggel is rosszul kezdődött. Már a kelés is rosszul indult. Fáradt voltam és gyűrött, mint egy mosott rongy. Ahogy nagy nehezen kimásztam az ágyból levertem a komódomra készített pohár vizet, és nem győztem feltörölni. Aztán ráadásul még a ruháimat is nehezen szedtem össze. Sőt idefele jövet sikerült meg találnom Budapest egyetlen tócsáját és jól beletrappolnom. Az egész jobb cipőm teljesen beázott. Aztán az iskola előtt sikerült megbotlanom egy úthibába és kiborítanom a táskámat az egész nap kész katasztrófának ígérkezik.
Nagyot sóhajtottam majd azon morfondíroztam, hogy meg kéne végre valakit kérnem, hogy igazítson útba. Tanárhoz nem akartam menni fiúhoz, pedig nem mertem. Így hát elindultam a diáksereg közepe felé, ahol véletlenül kis híján fellöktem egy lányt.
-Jaj, bocsánat nem akartam! Tényleg nem csak tudod új, vagyok, és fogalmam sincs, merre van a termem, sőt a fél cipőm el van ázva. –zúdítottam mutogatva az összes reggel történt dolgokat szegény lány nyakába.
-Bocsáss, meg csak tudod nagyon zaklatott, vagyok ma.- magyaráztam fura viselkedésemet.
- Most biztos bolondnak tartasz.- mondtam elkeseredett hangon.

TAG: Miléna - WORDS: # HERE - NOTES:Viselem

Első nap

Nagyon szégyelltem magam a bénaságom miatt és persze a miatt is, hogy csak így se, szó se beszéd mindent rázúdítottam, ami ma reggel történt meg velem. De hát kissé fel voltam pörögve kínomban.
Félreértés ne essék nem voltam egy csöppestem kibékülve a helyzetemmel még mindig ugyanolyan gyomorgörcsöm volt az idegesség és a mérgelődés miatt.
De a lány, akit kis híján fellöktem nem kezdett el velem ordítozni és kötekedni inkább kedvesen reagált a helyzetre.
Amint felmutatta a nedves mobiltelefont, elnevettem magam én is legalább nem csak én, vagyok ilyen szerencsétlen.
A saját véleményem, hogy minden hétfő el van átkozva. Eleve szerencsétlen vagyok de, hétfőnként még inkább kijön rajtam a balszerencse.
-Akkor örülök, hogy nem tartasz annak. Igen új vagyok. Köszönöm szépen most már én is megjegyezlek a szép hajad és arcod miatt. –viszonoztam mosolyogva a bókját, amit komolyan is gondoltam. Az arca különleges volt és könnyen jegyezhető. Legalább egy arcot majd fel fogok ismerni szünetekben a folyosón. Azon kezdtem el hezitálni, hogy traktáljam-e még azzal is, hogy eltévedtem vagy inkább ne fárasszam szegényt még ilyenekkel is. De akkor már megint meg kéne állítanom valakit. Végül is, ha már így ütköztünk szó szerint, akkor útbaigazítást kérek tőle.
-Bocs, hogy még feltartalak de, most költöztem ide Angliából és ez az első napom és halvány lila gőzöm, sincs, hogy merre van a termem. Kérlek, el tudnád mondani, merre van a 11. b-nek a terme?- tudakoltam meg a lánytól.

TAG: Miléna - WORDS: # HERE - NOTES:Viselem