Hajni és Vanda

Tárgy: Hajni és Vanda Hétf. Dec. 24, 2012 6:02 pm

Négy teljes napja nem beszéltem Noellel és ez lelkileg kikészít. Nem azért, mert hiányzik vagy mert magányosnak érzem magam, hiszen itt van Regina. Az bánt a legjobban, hogy haragban váltunk el és az a bizonyos másnap, amit említett, valahogy nem érkezett el. Azóta is beszélnünk kéne... Azóta is látni akarom, megcsókolni és elmondani neki, mennyire szeretem.
Másfelől viszont ez az egész ráébresztett arra, hogy talán nem ő a megfelelő ember számomra. Talán nem helytelenek teljes mértékben az érzéseim, amiket Regina iránt táplálok kissé abnormális formában. Lehet, hogy tudnám élvezni az életet nélküle is és lehet, hogy színt vallhatnék legjobb barátnőm előtt. Megeshet, hogy nem fogadná olyan rosszul, mint ahogy azt én elképzelem. Vagy mégis. Azt hiszem, a szókimondó énemet egyenlőre még hanyagolom.
- Föld hívja Vandát! - legyez arcom előtt kezével a nővérem - Fogadjunk megint arról ábrándoztál, hogy milyen lenne megfektetni a barátnődet - vigyorog félszegen és közben lehuppan mellém.
Miután ráeszmélek, mit is mondott, zavarba jövök kissé, pedig egyáltalán... még csak meg sem fordult a dolog fejemben. Vállammal meglököm vállát és sértődötten pillantok rá.
- Egyáltalán nem - rázom meg fejemet nemlegesen - és légy szíves, ne hangoztasd ezt itthon! Azt mondtad, titokban tartod - nézek rá összeráncolt homlokkal, idegesen.
Biztos vagyok benne, hogy Dia sosem árulná el anyáéknak a dolgot, mert jó testvér. Bízok benne, jobban mint Reginában és ez már igen nagy szó a részemről, mert soha olyan jó barátnőt nem tudnék kívánni, mint amilyen Regina. Én pedig eldobnám ezt magamtól csak azért, hogy megpróbálkozzak valamivel, amire esélyem sincs. Szerintem ezt hívják valójában bátorságnak.
- Bocsi - von vállat és kortyol piros pöttyös bögréjéből - Csak aggódom kicsit érted és fel akarlak dobni valamivel! - néz bele a porcelánalkotásba, amiben most már látom, hogy kávé van.
Megrezzen a telefonom az asztalon és látom, hogy Noel neve villog a kijelzőn. A szívem hevesen kezd dobogni. Két napja küldött utoljára SMS-t, amiben annyit írt, hogy sajnálja és nagyon szeret. Ennek ellenére két nappal később, azaz még ma sem volt hajlandó eljönni hozzánk. Megnyitom az üzenetet, majd nővéremre nézek, aki felvont szemöldökkel figyel. Kíváncsi. Hangosan kezdem olvasni az SMS-t.
- Hiányzol, életem. Ha szeretnél találkozni, gyere a sulinkhoz egy óra múlva! Itt megvárlak. Csók, Noel - a hangom elcsuklik egy helyen, de úgy teszek, mint akit nem érint rosszul a dolog - Szuper - sóhajtok fel, majd zsebembe csúsztatom a telefont és felállok az asztaltól.
- Most meg hova mész? - kérdezi Dia és szinte az asztalra csapja bögréjét - Ugye nem akarsz odamenni hozzá? Mondd, hogy nem, Vanda! Neki kellene utánad szaladgálnia és neki kéne bocsánatot kérnie, nem pedig fordítva! - magyarázza és ő is felpattan a helyéről, elkapja a karomat.
- Dia, kérlek! Engedj el! - elutasítóan nézek kezére, nem akarom, hogy visszatartson - Nem érdekel, mit gondolsz. A kapcsolatom kis híján darabokra hullott, szeretném helyrehozni. Szóval, ha most megbocsájtasz, megyek és teszek érte - nagyot nyelek, szorítása enged, én pedig könnyedén kicsusszanok markából.
- Meg fogod bánni - jegyzi meg, de én nem foglalkozok vele és már veszem is a cipőmet, majd a kabátomat.

Besétálok a Szent Johannába és remegve torpanok meg az aula közepén. Remegek egyrészt, mert sosem jártam még ebben a hatalmas épületben, ahol azok a diákok mászkálnak, akiket nekem szinte már kötelességem utálni. Sosem tudtam igazán lenézni őket vagy ilyesmi, mert úgy neveltek, hogy ne ítéljek el senkit első látás alapján... sem azért, hogy milyen helyen tanul vagy él. Nincs bajom a Johannásokkal, nem ismerek itt senkit Noelen kívül. És éppenséggel Noel a másik oka annak, hogy minden porcikám remeg, mint a kocsonya. A torkomban gombóc ül és ha ez még nem lenne elég, az a nő is engem mustrál, aki szigorú arccal ácsorog egy szobor mellett. Lehet, hogy hallgatnom kellett volna Diára és lehet, hogy tényleg rossz ötlet volt idejönni.

Tárgy: Re: Hajni és Vanda Hétf. Dec. 24, 2012 6:58 pm

Vandának

Végre. A sulinak mára vége. Én alapvetően szeretek iskolába járni, de a mai nap nekem is sok volt kicsit, főleg úgy, hogy alig aludtam éjszaka, mert meg kellett írnom egy cikket a suli újságba. Igazából egész éjszaka azon dolgoztam, valamint egy fogalmazást írtam meg Rentai tanárnőnek magyarra. Mondjuk, összesen hatan adták be, a tizenkettőből, ami szerintem borzasztó egy arány, na mindegy, nem különösebben érdekel, a lényeg, hogy mára vége. Végre mehetek haza aludni, mivel holnap szombat, így még tanulni sem kell.
Nem időzöm sokat a teremben, gyorsan elköszönök a többiektől, Adának megígérem, hogy este, de legkésőbb holnap délután megbeszéljük a vasárnapi programot, majd kilépek a folyosóra, amit diákok árasztanak el. Sokat ismerek közülük. Persze nem személyesen, a legtöbbet, csak látásból, esetleg hallásból, de abban szinte biztos vagyok, hogy az én nevemet, illetve Lili nevét mindenki ismeri. Sajnos, vagy éppen nem sajnos, mindenki döntse el maga, a bátyám hagyott maga után egy bizonyos hírnevet, ami így, nyolc évvel később is megvan. Mindenesetre ez ellen nem nagyon tudok semmit tenni, csak megszokom, és vele élek. Vagyis inkább igyekszem elbújni előle néha, mert úgy érzem, hogy az emberek várnak tőlem valamit, valamit, amit biztosan nem tudok teljesíteni, ez pedig nem jó. Ada szerint képzelődöm és kezdek megőrülni, de szerintem ez nem így van. Mindenesetre nem szállok vele vitába.
- Hajni, gyere ide egy szóra - kiáltja valaki végig az aulát. Erre nekem a hátamon fut végig a víz. Mindenki felém fordul, én meg gyorsan végig nézek magamon. A szoknyám hossza tökéletes, a csizmám sarka sem magas. Már kabát és sál van rajtam, de a blúzom sem hagyott maga után kivetni valót, így nem tudom, hogy mivel szolgálhatnék az igazgató helyettesnek, aki éppen az imént rendelt magához.
Sokan fellélegeznek a közelemben, sokan szánakozva vagy éppen érdeklődve néznek rám. Nos igen, így megy nálunk, ha Máday magához rendel valakit. Amikor végignézek az aulán akaratlanul is kiszúrok egy lányt, aki láthatólag elég kellemetlenül érzi magát az épületben. Valamint azt is látom, hogy az igazgató helyettes asszony összeszorított szemekkel őt bámulja. Ahogy jobban megfigyelem a lány arcát - persze diszkréten, még véletlenül sem bámulom meg - rá kel jöjjek, hogy még egyszer sem láttam az iskola falain belül.
~ Biztosan másik suliból jött, sőt, ahogy nézem a többi Johannás diák viselkedését, biztosan Bajzás a lány. ~ ahogy ez eljut a tudatomig kicsit megsajnálom, mert pár diáktársam kifejezetten utálja őket nem értem hogy miért.
Mindenesetre, amikor odaérek Mádayhoz ő szigorúan végigmér, majd bólint egyet, mintha megelégedését fejezné ki.
- Szóval leadtad a cikkedet?
- Igen - bólintok.
- Remek, ennyire voltam kíváncsi, mivel tegnap még nem volt bent a szerkesztőségnél.
- Igen, volt egy kis dolgom - mondom, és reménykedem, hogy nem kérdez rá a miértjére.
- Többet ne késs, most elmehetsz - mondja, majd már nem is figyel rám.
Úgy néz ki, hogy véget ért az audienciám Mádaynál én pedig nem akarok tovább időzni a közelében, így megszorítom a táskám fogantyúját, majd elindulok a kijárat felé. Elmegyek az ott álló ismeretlen lány mellett, aki még mindig nem oldódott fel. Egy pillanatra megtorpanok.
A segítő, kedves felem arra urasít, hogy segítsek neki, a másik pedig hülyének tart, hogy egy ismeretlennel akarok jótékonykodni, aki akár kellemetlen helyzetbe is hozhat. Mindenesetre nem a józanabbik, hanem a kedves felem nyer, így egy nagy sóhaj kíséretében megfordulok, majd megkocogtatom a vállát.
- Szia, esetleg tudok segíteni valamiben?

Tárgy: Re: Hajni és Vanda Hétf. Dec. 24, 2012 7:46 pm

Kezdek összetörni. Összetörni és kétségbeesni, hogy Noel talán becsapott és nem is fog idejönni. Lehet, hogy nem várt meg és már rég elment, sőt az sem kizárt, hogy valamelyik idióta barátja küldte nekem a telefonjáról azt az SMS-t. Könnyek akarnak a szemembe szökni, amint ebbe belegondolok és magamban szitkozódom, amiért voltam olyan hülye és nem hallgattam a nővéremre. Dia mindig is bölcsebb volt nálam, többet tudott a fiúkról és legfőbb szabálya az volt, hogy nem szabad alávetni magunkat az erősebbik nemnek. Igazából nem hitte, hogy a férfiak az erősebbik nem, szóval előtte jöhettünk bármiféle e mellett szóló érvekkel.
Most is csak segíteni akart nekem. Lehet, hogy volt benne némi utálat Noel iránt... talán örült, hogy majdnem szakítottunk, de ettől függetlenül biztosan segíteni akart nekem, mert mégis csak a húga vagyok, aki kissé tapasztalatlan a fiúk terén, tekintetbe véve, hogy Noel előtt két barátom volt, bár azokkal igen hosszú ideig jártam. Dia mindkettőjüket szerette, Noellel azonban nincs megbékélve. Folyamatosan a kapcsolatunk ellen beszél és el sem tudom képzelni, mit mondana, ha magával a barátommal beszélhetne. Nyilván olyannal tömné a fejét, ami miatt soha többé nem találnánk egymásra. Át kell gondolnom, kinek a pártján is áll a nővérem.
A szigorú tekintetű asszony még mindig engem pásztáz szürkének tűnő íriszeivel, nekem pedig görcsbe rándul a gyomrom, szívem meg heves kalapálással ver ritmust testemben. Mit meg nem adnék most azért, ha Noel hirtelen megjelenne és elmehetnénk!
Összerezzenek, mikor valaki a vállamhoz ér, de gyorsan megfordulok, hogy láthassam az illetőt. Nem az, akire számítottam, de legalább van valakiben annyi emberség, hogy ne hagyjon itt ácsorogni egymagamban. Nagyot nyelek, félve elmosolyodok.
- Szia! - köszönök, mert egyenlőre többre nem telik tőlem hatalmas izgalmamban - Nem, köszönöm. Vagyis... nem ismered véletlenül Horváth Noelt? A 12.a-ba jár. Őt várom, de fogalmam sincs merre lehet, vagy hogy vége van-e már az órájának - magyarázom el neki a kelleténél bővebben és már meg is bánom, hogy egyáltalán belekezdtem.
Nem ezzel a lánnyal van problémám, hanem tudom, hogy nem szabadna ilyen könnyen megbíznom az emberekben. Nem csak benne, hanem úgy amblokk senkiben.
- Latzkovits Vanda vagyok amúgy... Ne haragudj, hogy nem mutatkoztam be rögtön! - nyújtom kezemet illedelmesen, mert így neveltek. Belém van nevelve a jóindulat és a kedvesség.

Tárgy: Re: Hajni és Vanda Kedd Dec. 25, 2012 8:03 am

Vandának

A lány először nemet mondd, aztán mégis meggondolja magát és kérdez. Figyelmesen hallgatom a szavait, majd elgondolkozom rajtok. Magát a fiút nem ismerem de…
- 12.a-t mondtál, ugye? - kérdezem, majd választ sem várva előkapom a telefonom. Nyomok párat a blackberry gombjain, majd a fülemhez teszem és hallom, ahogy kicsöng. Csöng egyet, csöng kettőt… már azt hittem, hogy fel sem veszi, de végül beleszól egy ismerős és kicsit durva hang.
- Mi kéne?
- Szia Dávid, igen jó, hogy beszélünk - mondom szarkasztikusan. - Amúgy Horváth Noelt ismerd, elvileg osztálytársad.
- Ja, ja tényleg az, de ma nem volt suliban, meg ha lett volna, akkor sem lenne bent. Már vége az óráinknak Egyéb?
- Nincs, köszönöm. Akkor este a próbán. És lehetőleg hozd is el a hangszered - mondom, majd minden elköszönés nélkül lerakom a telefont és a velem szemben álló lányra, Vandára nézek, mivel időközben bemutatkozott, most éppen a kezét nyújtja. Ez egy kicsit meglep, de mivel ilyenkor illik elfogadni, így én is nyújtom az enyémet, megfogom az övét, majd követem a példáját.
- Én Antai-Kelemen Hajnalka vagyok - mondom, majd elengedem a kezét és elrakom a telefonomat. - A barátod nincs az iskolában és Dávid szerint ma bent sem volt.
Lehet, hogy nem kéne hinnem Dávidnak, mivel minden alkalmat kihasznál arra, hogy szétszívasson, de hazudni nem szokott, és azt hiszem, hogy most is igazat mondott. Bár az kifejezetten meglep, hogy nem kérdezte meg, hogy miért keresem azt az osztálytársát, aki még csak nem is ismerek. Bár, erről neki elvileg halványlila fogalma sincsen, na, mindegy. Elvileg sietnem kéne haza, mivel a nagyi állapota mostanában nem a legjobb. Cortez csak a jövő héten, az ünnepekre jön haza, a nagyapa pedig nincs az ápolás magaslatán, így én vagyok az egyetlen, aki el tudja látni, mind ezen felül aludnom is kéne, hogy ne a zenekari próba alatt egy dal kellő közepén essek össze. Nem hiszem, hogy a többiek kifejezetten örülnének neki. De nem tudok menni, egyszerűen nem tudom itt hagyni ezt a lányt. Valahogy olyan szomorú és magányos látványt kelt, amitől megszakad a szívem.
Igen, az a fene nagy szívem, ami nem hagyja, hogy normális, sőt, átlagos ember módjára tovább libbenjek innen, ahogy kellene. Mert nekem semmi dolgom a lánnyal. Segítettem neki sokakkal ellentétben, a világegyetem többet nem várhatna tőlem, de a lábam mégsem enged menni. Hát szép, mondhatom.
- Vanda ööö …mindene rendben? Esetleg tudok még valamiben segíteni - kockáztatom meg, mert ahogy látom, hallom érzékelem nem nagyon fogok ma korén hazajutni.

Tárgy: Re: Hajni és Vanda Kedd Dec. 25, 2012 1:02 pm

Bólintok, mikor visszakérdez, bár egy pillanatra meging határozottságom. Nem vagyok már olyan nagyon biztos benne, hogy tényleg a 12.a-ba jár és nem azért, mert nem figyeltem volna rá, hanem mert előfordulhat, hogy nem mondta meg nekem az igazat. Noel és én sosem hazudunk egymásnak - főleg, mert egy kapcsolat alapja a kölcsönös bizalom és az őszinteség -, de lehet, hogy annyira haragszik rám, hogy már az őszinteséget is mellőzi. Lehet, hogy kiszeretett belőlem, amiért nem akartam vele a múltkoriban lefeküdni és ha ez így van, akkor én... én valószínűleg össze fogok törni. A szakítás kikészítene, mert szeretem a barátomat.
Türelmesen várok, míg lezavarják a telefonbeszélgetést és közben meg sem próbálok hallgatózni. Apa sosem szerette régebben, ha hallgatózok, ezért soha nem is tettem. Megtanultam azt, hogy vannak dolgok, amik nem tartoznak rám és amikről jobb nem is tudni. Ez a beszélgetés nem rám tartozott, még ha éppenséggel érintett is vagyok a témában. Csendben vizsgálom az aulát, ami nem sokban különbözik a többi iskola aulájától. Talán csak az a nő... ő az egyedüli, akihez hasonlót még sehol sem láttam.
- Nagyon örülök - mondom, miközben megszorítja a kezemet, majd én engedem el azt - Köszönöm, hogy rákérdeztél - hálálkodok, még azelőtt, hogy tudnám a kedvező, illetve a nem kedvező választ.
Sírógörcs kap el, mikor közli, mi az ábra. Tehát bent sem volt ma. Tehát hülyeségből hívott ide. Lehet, hogy csak poénkodni akart vagy hülyét csinálni belőlem, ahogy azt Dia megjósolta. Utálom az önfejűségemet! Utálom, hogy ennyire ragaszkodom Noelhez és hogy ennyire szeretem! Mennyivel könnyebb lenne nekem egyedül... mennyivel könnyebb lenne nekem Nélküle!
- Mi-minden rendben - hebegem és egy szemembe kúszó könnycseppet törlök le kézfejemmel - Nem akarlak tovább zavarni, nagyon... khm, tényleg nagyon szépen köszönöm a segítséget - fejezem ki mély hálámat és nagyot nyelek, hogy a torkomban ülő gombóc lecsússzon végre.
Hátamat a falnak vetem, fejemet nekidöntöm, mert szerintem képtelen lennék most bárhova mozdulni. Annyira fáj, hogy Noel becsapott, hogy minden tagom remegésnek indult, ráadásul a gyomromba is beleült valami, aminek nem kéne ott lennie. Haza akarok menni, az ágyamra rogyni és telesírni minden párnámat. Félek, hogy ha elindulnék most innen, nem jutnék haza épségben, mert figyelmetlenségemben vagy elcsapna egy autó, vagy összeesnék az utcán. Szerencsétlen vagyok. Nagyon szerencsétlen.

Tárgy: Re: Hajni és Vanda Kedd Dec. 25, 2012 3:09 pm

Vandának

A lány azt mondja, hogy minden rendben van, de én nem hiszek neki, még véletlenül sem. Nem vagyok idióta, látom rajta, hogy mindjárt elsírja magát, vagy ami még ennél is rosszabb, elájul. Akkor pedig nem tudom, hogy ki fogja innen összenyalábolni nekem. Igazából nem vagyok az az igazi lelkizős típus, nagyon nem, de valahogy annyira nem akarom itt hagyni Vandát.
- Biztos, hogy minden oké. Nem akarok beleszólni, még véletlenül sem, de nem úgy nézel ki. Éppen sírsz - mondom neki úgy, pedig szerintem tökéletesen tisztában ezzel a ténnyel. - Szabad megkérdeznem, hogy ennek mi az oka, vagy inkább tényleg tűnjek el innen? - kérdezem tőle félve, mert vannak olyan emberek, akik komolyan nem szeretik, hogyha a problémáikról kérdezik őket. Főleg idegenek, így őszintén meg fogom majd érteni, hogy elküld a fenébe a kérdezősködésemmel együtt.
Nem lenne sem meglepő sem ismeretlen, ugyanis Lili rendszeresen ezt csinálja, amikor beesik egy buli után, zokogva a rossz házba. Én megkérdezem, hogy mi a baj, mondja el nyugodtan, erre lekiabál, hogy nekem nem tök mindegy, meg ilyenek. A nagyiék erre azt mondják, hogy akárhogyan is szeretik Lilit, ez nekik kezd kicsit sok lenni, meg ne foglalkozzak vele, majd megjavul. Cortez ezt úgy reagálja le, hogy hagyjunk neki időt, majd kinövi. Szerintem meg egy szerűen bunkó és neveletlen, a szülei nem kicsit elkényeztették. Persze rám senki sem hallgat, ami abszolút nem meglepő, elvégre én vagyok a legkisebb, ha az érintettet nem számítom. Igen, utálok a legkisebb normálisnak lenni, sőt, a saját bőrömben is utálok lenni néha, sőt, szinte mindig.
Igazából sajnálom a lányt, mivel a 12.a-s fiúk eléggé szemetek és megbízhatatlanok, persze az a pár, akit én ismerek. Mindig vannak kivételek, de én kifejezetten nem bírom azt az osztályt. Valahogy annyira furcsák és unszimpatikusak, de tényleg. Mondjuk, ezt nem kötöm Vanda orrára, nem hiszem hogy különösebben érdekelné, meg amúgy is. Ezek olyan johannás dolgok, és nem fogom az iskolámba járó diákokat lejáratni, ennyi összetartási szellem még bennem is van.
Mindenesetre most inkább nem agyalok ezen, hanem a lányra nézek, és várom, hogy elküld-e a fenébe, vagy komolyan válaszol a kérdésemre

Tárgy: Re: Hajni és Vanda Kedd Dec. 25, 2012 3:38 pm

Sírok? Sírok?! Ez most komoly? Teljesen összetörtem, magamba zuhantam, csalódtam meg minden, amit csak tudok tenni ebben a helyzetben. Noel becsapott. Noel hazudott. Noel hülyét csinált belőlem úgy, hogy én teljes mértékben partner voltam ebben. Nem hallgattam a nővéremre, aki csak jót akart nekem és aki még soha életében nem mondott volna olyasmit, ami káromra válik. Mekkora egy ütődött, naiv, önfejű, hiszékeny hülye vagyok!
- A francba! - morranok fel és megtörlöm szemeimet kézfejemmel, aztán Hajnira nézek - Van egy zsepid? - kérdezem és mély levegőt veszek, hogy lenyugodjak. Oké, azt hiszem már nem könnyezek, csak kicsit zaklatott vagyok. Több, mint a semmi.
Gondolkozok rajta, hogy elmeséljem-e neki az egész sztorit, kezdve azzal, hogy Noel a múltkor átjött, én pedig az este végén nemet mondtam neki a szexre. Aztán jöhetne ez, hogy elhívott ide, közben meg nem is jött suliba, a nővérem pedig figyelmeztetett, hogy ne csináljam, de én nem hallgattam rá. Borzasztó hosszadalmas lenne, na meg nem is vagyok benne olyan biztos, hogy kíváncsi lenne rá.
- A barátom - mondom meg az okát játszi könnyedséggel ejtve a szót és közben idegesen tördelve kezeimet - Azt mondta, jöjjek ide és beszéljük meg a dolgokat, mert... volt egy kis vitánk úgy egy hete. De ahogy hallottad, nincs itt. Nem is jött suliba, pedig az SMS-t egy órája kaptam tőle. Nem értem... Én... nem tudok kiigazodni a pasikon - vonok vállat és nem sok kell ahhoz, hogy újra bőgni kezdjek, mint egy hisztis picsa.
Sajnálom Hajnit, amiért rázúdítottam a problémámat. És még nem is tudja az egész történetet! Gondolom, jobban szeretne most otthon lenni... Én sem szeretek úgymond túlórázni az utolsó óra után, amit nehézkesen végigülök. Biztos neki is van egy barátja, akivel ma délután találkozik és aki már alig várja, hogy lássa. Én pedig feltartom itt a hisztimmel.
- Nem akarlak feltartani. Bocs, hogy így... kiborultam. Menj csak nyugodtan! Én megleszek - valójában ebben cseppet sem vagyok biztos. Nem akarom sajnáltatni magam, eszembe sem jutott, de simán lerí rólam, hogy jelen pillanatban labilis érzelmi állapottal rendelkezem. Olyankor pedig senki sem kiszámítható.

Tárgy: Re: Hajni és Vanda Kedd Dec. 25, 2012 4:46 pm

Vandának

- Azt hiszem, hogy van. A nagymamám mindig rak el, amikor van ideje. Na, szerencséd van, tessék - nyújtom felé a kicsit gyűrött, de makulátlanul tiszta, hófehér papír zsebkendőt.
A kérdésemre végül választ kapok, részletesebbet, mint szeretném. Erre sajnos kapásból nem tudok, mint mondani, mivel egészen idáig egy kapcsolatom volt csak, de az tavaly végetért, amikor István elballagott. Nem vesztünk össze vagy ilyesmi, csak megbeszéltük, hogy jobb, ha ennek most véget vetünk. Akkor egyikünknek sem fog fájni a későbbiekben. Igazából mostanában kezdek csak rájönni, hogy talán nem is szerettem igazán. Legalábbis azt hiszem. Mondjuk szerintem nem szerelem az, amikor valakit úgy szeretsz, mint a legjobb barátodat, amikor nem vágsz minden percben arra, hogy vele legyél és nem zavar, amikor látod, hogy megcsókol egy idegen lányt, hanem örülsz neki, hogy boldognak látod, mondjuk ez már a szakításunk után volt, és nem voltam féltékeny, ez megijesztett, vagyis inkább elgondolkodtatott. Mostanra pedig kijelenthetem, hogy valóban nem szerettem Istvánt. Az a baj, hogy a fentebb felsorolt dolgokat akkor érzem, amikor egy olyan személyre gondolok, akire nem lenne szabad, aki valószínűleg utál. Egyszerűen utálom magam, hogy így érzek, sőt nem csak utálom magam, hanem szánom is. Szánom, mert tavaly ilyenkor mindig kinevettem azokat a lányokat, akik olyan fiúkat szerettek, akik rájuk sem bagóztak, most meg én vagyok ugyan abban a cipőben és néha komolyan nevethetnékem van magamtól.
- A fiúk néha bonyolultak. Amúgy ki tudja, kehet, hogy ide jön eléd, csak lógott és nem akarta, hogy megtudd - mondom, bár ez felettébb hülye ötlet mit ne mondjak.
Szerintem mind a ketten tudjuk, hogy ez nem igaz, csak azért mondtam, hogy megnyugtassam. Nem tudom, hogy sikerült-e, de Vanda már nem sír, amit valamilyen szinten sikerélményként könyvelek el, mert nem vagyok az a nagyon megnyugtató típus. Nem bírom, hogy valaki sír mellettem, mert nem vagyok a szavak embere, vagyis az vagyok, de nem ilyen nyugtató dolgokban.
- Hagyd, este hatig tulajdonképpen ráérek, csak majd a nagyapát kell felhívni, hogy ne aggódjon, meg vagyok - sóhajtok egy nagyot, majd mellé dőlök a falhoz. Igazából nem érdekel, hogy mit hisz erről a „bejelentkezős” dologról, de nekem fontos, hogy tudják; minden rendben velem.
- Csokit? - kérdezem, mert időközben kutattam a táskámban, és megtaláltam a Twixet, amit valamelyik szünetben vettem. - Amúgy mióta jártok? - kérdezem és remélem, hogy nem evezek túl személyes vizekre.

Tárgy: Re: Hajni és Vanda Szer. Dec. 26, 2012 11:39 am

Mosolyogva veszem el tőle a zsebkendőt és megtörlöm szemeimet vele, majd orromat is kifújom. Nem tudom elhinni, hogy épp amiatt a srác miatt sírok, akinek meg kellene nevettetnie és mosolyra kéne fakasztania.
- Köszönöm - veszek mély levegőt, hangom elcsuklik a szó felénél, de próbálom megőrizni nyugalmamat, mert kezd visszaszállni belém az erő.
Szeretnék düht érezni a csalódottság helyett... kényszert a bosszúra a szomorúság után. De sajna nem ilyen vagyok, én nem tudok gonosz lenni senkivel, főleg nem egy szerettemmel. Akkor sem, ha az csúnyán becsapott.
Ritkán találkozik az ember olyan rendes emberekkel, mint amilyen Hajni is. Panasz nélkül hallgatja, hogy picsogok, egy rossz szava sincs hozzám, sőt zsebkendőt nyújt, várja, hogy jobban legyek és talán még egy lélekerősítő beszédet is tart majd, amiből már kaptam eleget az életem során. Főként a nővéremtől, de anyukám sem spórolt vele.
- Igen. Nem is értem, miért rólunk állítják ezt - csóválom fejemet értetlenül, aztán zsebre teszem a papírzsepit - Nem tudom. Talán. De nem az a fajta, aki lógna az iskolából. Fontos számára a jövője és ha tele lesz hiányzással, akkor előbb-utóbb osztályozó vizsgát kell tennie, az pedig nem mutatna jól a jelentkezési lapján. Néha meggondolatlan, de nem hülye - harapok alsó ajkamra és közben oldalam mellé ejtem karjaimat, mert eddig kezeimet tördelve ácsorogtam Hajni előtt.
Ráér. Én is mindig azt mondom, hogy ráérek, mikor Regina - nagy ritkán - panaszkodik nekem, de valójában lenne dolgom, elég sok. Biztos vagyok benne, hogy Hajninak sincs annyi szabadideje, mint ahogy azt állítja, de értékelem, hogy miattam lemond róla... még ha ezt nyíltan nem is vallja be.
- A nagyszüleiddel élsz? - kérdezem és most egyáltalán nem tudok azzal foglalkozni, mennyire személyes is a kérdés. Minden bizonnyal eléggé, de eszembe sem jut, hogy vissza kellene szívnom.
Megrázom fejemet, nem kérek a csokoládéból, pedig nagyon is édesszájú vagyok. A születésnapomkor beözönlő édesség-mennyiséget képes vagyok két nap alatt elfogyasztani, amin anya folyton csodálkozik. Illetve, inkább azon, hogy hogy a francba nem hízok el tőlük. Ezt én sem értem, de határozottan örülök a hízásra nem hajlamos génjeimnek.
- Másfél éve... szóval, mondhatni régóta. Bár még mindig van, ami tud meglepetést okozni, kezdve ezzel - ráncolom össze homlokomat. Azt már nem akarom megemlíteni, hogy a szex miatt van kihunyóban a kapcsolatunk - Neked is van valakid? Csak mert olyan... tájékozottnak tűnsz a pasik és a kapcsolatok terén - érdeklődöm. Tényleg süt róla a tapasztaltság, de lehet, hogy rosszul látom a dolgokat.

Tárgy: Re: Hajni és Vanda Csüt. Dec. 27, 2012 8:49 am

Vandának

- Igazán nincs mit - mondom neki, amikor megköszöni a papír zsebkendőt.
Az elméletem őt se győzte meg annyira, és ami azt illeti engem se. Ha nekem ezt mondaná valaki, valószínűleg kifejezetten furcsán néznék rá. Mert komolyan, ha lógok, akkor nem a sulihoz hívok valakit találkára, hogy le tudjak bukni. Mondjuk ezt csak vigasztalásképpen mondtam Vandának, hátha.
- Egy lógás még nem a világ - mondom mosolyogva, mert tényleg nem az. Senki sem tudja ugyan, de egyetlen egyszer én is lógtam, még tavaly. Teljesen ki voltam bukva, sok minden miatt és reggel elindultam, de nem jutottam el az iskoláig. Szerencsére a nagyszüleim jó fejek, így leigazolták nekem, de megegyeztünk, hogy többet ilyet nem csinálok, ha nem szeretnék, vagy nem bírok iskolába menni, akkor szólok nekik és majd megbeszéljük. Egyébként is eminens tanuló vagyok, egy-egy nap pihenés jár nekem, persze ez már tökéletesen saját vélemény.
- Igen - bólintok - mióta Budapesten vagyok, sőt inkább Magyarországon, a nagyszüleimnél lakom. Tudod, a szüleim Amerikában vannak és azt hiszem, hogy nem különösebben érdekli őket, hogy mi is van velem - mondom túl őszintén.
Igen, azt hiszem, hogy az a legnagyobb bajom, hogy hamar megbízom az emberekben. Túl hamar. Egyszer Cortez is azt mondta, hogy az lesz a vesztem, hogy megbízom valaki olyanban, aki nem érdemli meg, kihasznál, és viszlát. Persze én akkor csak nevettem rajta, de ki tudja, lehet, hogy igaza lesz.
- Nem, nincs senkim. Évvégen szakítottam a barátommal kétévnyi járás után, de azt hiszem, hogy nem szerettem igazán. Inkább olyan volt nekem, mint egy legjobb barát, akire mindig számíthattam, akinek bármit elmondhatok, és aki akkor is ott van, amikor mindenkinek baja van velem. És a legfurcsább, hogy ez most is így van. Szóval bármikor felhívhatom, segít meg minden - mondom, arra pedig inkább nem akarok kitérni, hogy van valaki, aki tetszik, de egy vadbarom, folyton bunkózik és néha szívem szerint kitekerném a nyakát, mert az idegeimre meg.
Mit ne mondjak, undok és vicces dolog ez a szerelem. Ha viszonzott állítólag a világon a legszebb dolog, ha viszont viszonzatlan, akkor a pokolnál is rosszabb. Nos, az elsőről nem éppen nyilatkozhatok, de a második nagyon is igaz. Sajnos.
- Hát jó, de ha meggondolod magad, akkor nálam lesz - mondom neki, majd zsebre vágom a csokit, mivel nem fogok egyedül ezen nyammogni, miközben ő nem eszik. Ennyi illemet már én is tanultam.

Tárgy: Re: Hajni és Vanda Csüt. Dec. 27, 2012 1:54 pm

Azt hiszem, én semmilyen körülmények között sem tudnék a nagymamámékkal lakni. Nem azért, mert anyukám részéről el is hunytak, hanem mert hiányoznának a szüleim. Anyával talán még soha életemben nem volt vitánk, apa meg... apa a légynek sem tudna ártani, kivéve ha a kedves családját kipécézi valaki magának! Szeretem mindkettejüket, mert úgy gondoskodnak rólunk, hogy közben nem állítják be ezt tehernek. Pedig ha én lennék az ő helyükben, már biztos próbáltam volna elhúzni a csíkot párszor. Egyszerűen nem érzem magam elég kitartónak ahhoz, hogy bárkiről is gondoskodjak. Félek a gyerekvállalástól is. Hogyan fogom végigvinni? Hogyan fogom felnevelni a kislányomat vagy a kisfiamat? Szerencsére ezen még most nem kell gondolkoznom, de úgy emészt ez a felvetés, mintha csak holnap kellene befeküdnöm a szülőszobába.
- Hú... - csodálkozom és annak ellenére, hogy rossz lehet neki, amiért hanyagolják, apró mosolyra görbül szám sarka - Iszonyú jó lehet kint lenni külföldön a szünetekben... Vagy nem szoktál hozzájuk kimenni, mikor van időd? - kérdezem és elképzelem, milyen lenne nekem, ha ugyanezt megtehetném. Imádnám.
Végighallgatom, amit mond, közben próbálom összekapcsolni a dolgokat meg rájönni, hogy tényleg probléma-e az, ha a pasid a legjobb barátod is egyben. Noel az nekem. Mindent megbeszélünk, mindenben számíthatok rá... még a leckében is segít, ha arról van szó és igenis képesek vagyunk CSAK tanulni, ha arról van szó. Tudja, mennyire fontos nekem a továbbtanulás és eszében sincs hátráltatni a céljaim elérésében. Rendes srác... ezért nem értem, mi van vele mostanában.
- Legalább még most is jóban vagytok. Ismerek olyan lányokat, akiket a barátjuk most már minden szajhának elhord... pedig egyáltalán nem csalták meg a fiút meg semmi ilyesmi - magyarázom bőszen és ez az, amit tényleg nem értettem soha.
Attól függetlenül, hogy szakítanak, miért kellene a kapcsolatnak is megszakadnia? Miért kellene szidni a másikat, csak mert már többé nem a tiéd? Ha egyszerűen nem megy az egész, akkor nem szabad erőltetni. Vannak, akik ezt nem tudják felfogni és inkább ráerőltetnék a szerelmet a másikra, mintsem elveszítsék vagy barátként tartsák meg. Szerintem ez hülyeség és elég csúnya dolog.
- Mindenképp szólni fogok, ha mégis megkívánnám - mosolygok rá és kezdek örülni, hogy végre lesz egy Szent Johannás ismerősöm, aki nem a pasim és aki kedves velem - Ki az a nő ott? - bökök fejemmel a szobor mellett álló nőre, aki oly szigorúan méregetett már az előbb is.
Egyáltalán nem szimpatikus és ez szerintem kölcsönös a részéről.

Tárgy: Re: Hajni és Vanda Szomb. Dec. 29, 2012 11:53 am

Vandának

Vanda úgy áll a külföldes dologhoz, mint ahogy általában az emberek szoktak. Iszonyú jó, meg hasonlók. Erre csak egy nagyot sóhajtok, majd keserű mosollyal nézek rá.
- Ja, iszonyú jó, ha az emberre figyelnek a szülei, de ha nem is érdekli őket, akkor elég rossz, de mindegy már megszoktam. Am maga Amerika nem nagy szám, mondjuk, nem tudom én ott nőttem fel így nem nagyon teszek különbséget közte és Magyarország között. Én mind a kettőt az otthonomnak tekintem. Am ha szeretnéd, egy hozhatok valami szuvenírt - ajánlom fel.
Igazából rengeteg ilyen hülye bolt van, ahol ilyeneket lehet venni. Igazából végig mész egy utcán és máris vagy egymillió köszön veled szembe. Igazából nagyon szeretem, hogy itt ez nem így van, itt csak egy-egy helyen és a nevezetességeknél lehet ilyeneket találni.
- Hát igen, én is ismerek ilyeneket - bólintok, de nem fejtem ki a véleményemet, hogy milyen szánalmasak azok az emberek. Komolyan, ha valakinek vége, akkor nem kell a másikat sértegetni, meg ilyenek. Váljanak el békében. Én örülök, hogy mi Istvánnal úgy váltunk el. Szerintem ez így volt jó, de tényleg.
Amikor Mádayról kérdez nem válaszolok egyből, hanem a nő felé fordítom a tekintetem, aki valóban feltűnően beámul minket. Hát igen, Máday nem szereti a kívülállókat sem a suli előtt, sem a suliban, sőt, ott kifejezetten utálja őket. Nem tehet róla, vagyis, de. És ha jobban belegondolok, akkor kezd nekem is kellemetlen lenni, hogy egyfolytában minket néz. Alapjáraton nincs bajom Mádayval, de nem bírom, amikor bámul, sőt, kifejezetten utálom, amikor bámul. Én sosem vagyok benne a büntető listájában, én a jó gyerekek listáján vagyok.
- Hát, ő az igazgató helyettes - kezdek el válaszolni - és nem különösebben szereti a bajkeverőket és a kívülállókat, és ugye te az vagy. Mi lenne ha kimennénk a suliból, mert kezd zavarni, hogy bámul - ajánlom fel, miközben az ajtóra pillantok, ahol ki és be járkálnak a diákok. Komolyan milyen hívogató, hogy végre lépjek, lépjünk egy olyan helyre ahol nem figyel Máday.

Tárgy: Re: Hajni és Vanda Kedd Jan. 01, 2013 11:52 am

Talán tényleg igaza van. Lehet, hogy úgy nem túl élvezhető az egész, ha a szüleid rád se bagóznak. Fogalmam sincs, milyen lehet az, mert velem mindig törődtek, ráadásul van egy nővérem, aki olyan, mintha a legjobb barátnőm lenne. Regina után persze, merthogy ha rangsorolnom kéne a barátaimat, ő állna legelől. A gond csak az, hogy mostanság nem tudom eldönteni, minek is nevezzem pontosan Reginát.
Azt hiszem, szerelmes vagyok belé, de... kicsit aggaszt, hogy emellett Noelt is éppúgy szeretem. Lehetséges ez? Lehet két embert ennyire szeretni? Legszívesebben mindenkinek mindent bevallanék, ha nem félnék annyira az elutasítástól. Sosem arról voltam híres, hogy megosztottam másokkal az érzéseimet. Nem titkoltam őket, inkább szerettem jókor és jó helyen felfedni azokat. Regina esetében azonban kétlem, hogy lenne ilyesmi. Nem szabad tudnia róla, bármennyire is akarom ezt.
- Jaj, nem! Dehogy. Ne költs rám! De azért köszönöm - mosolygok rá sokadjára, mert nehezemre esik elhinni ezt a kedvességet, amit egy Johannás diáktól kapok.
Szóval nem idegen számára a helyzet. Ismer olyanokat, akikkel ehhez hasonló dolog történt. Én nem lennék a helyükben, az biztos és remélem, hogy ha egyszer Noellel vége lesz, a szakítástól függetlenül jó barátok maradunk. Tudom, nem szabadna ilyesmin gondolkodnom, de mindenki tudja, hogy nem maradunk együtt a gimis szerelmünkkel. Az efféle eset nagyon ritka.
- Az igazgatóhelyettes? - vonom fel szemöldökömet és közben rápillantok ismét - Hogy én? Mármint kívülálló vagy bajkeverő? - kérdem kicsit meglepetten, reménykedve abban, hogy az előbbire célzott. Nem kevertem én semmiféle bajt és nem is szokásom.
Bólintok, mikor felajánlja, hogy menjünk ki. Jó ötlet, nem csak őt zavarja a nő. Kicsit megsajnálom, amiért egész nap el kell viselnie ezt a szúrós tekintetet. Félek az ilyen emberektől.
- Te is utálod a Bajzásokat? - kérdezek rá minden köntörfalazás nélkül, ami tőlem nem valami megszokott.
Érdekel, mi a véleménye rólunk és hogy utál-e annak ellenére is, hogy semmit sem tettem, ami csorbítaná hírnevét vagy ami akadályozná céljai elérésében. Sokan így vannak ezzel: utálkoznak, de maguk sem tudják, miért.

» Hajni connessioni elenco (Hajni Listája)
» Viktor és Vanda
» Latzkovits Vanda Zsófia