Rentai Napsugár

Rentai Napsugár

Aput akarok!

Apró-cseprö dolgok

SZÜLETÉSI HELY/ IDŐ: Budapest/2014. 12. 6.
KOR: hat
BECENÉV Napocska, Napi, Napsugi és egyéb hülyeségek amiket csak kitalálsz. Őszintén utálom őket, de hát ez van, anya nem tudott normális nevet adni nekem.
SZERET: anyu, mami, sárban ugrálni, pocsolyában ugrálni, fagyit enni, nevetni, karamell
NEM SZERET: hogy nincs apukám, hogy anya nem beszél róla, a rosszkedvet, a gonosz embereket nyalóka
BESZÉLT NYELVEK: magyar
KEDVENC TANTÁRGY: minden, kiéve matek
MINDIG NÁLAM VAN: hajkefe
TITOK: nincs
FÉLELEM: kígyók, utcán alvó bácsik, a matek tanár
CSOPORT: államisok
KEDVENC ÉTEL: csokiiii
SZERELEM: hát.. izé nincs!
ANYA: Rentai Renáta, ő az én csodaszép anyukám, aki túlságosan is kislányként kezel. Oké nem vagyok még nagylány sem, de azért elegem van a babusgatásból, és mindig mikor kérdezek valamit azzal, jön, hogy még túl kicsi vagyok! Nem maradhatok egész életemben tudatlan!
APA: anyaaa? Ki az apukám?
TESÓK: Anyaaaa! Apának van másik gyereke?
ÖT SZÓ RÓLAM: mosolygós, kedves, aranyos, cuki, tudásszomjas
PLAY BY: Mackenzie Foy
HÁZIÁLLAT: Anya nem engedi… de ha majd lesz apukám vetetek vele egy kutyát, meg egy macskát, meg egy zsiráfot.
VALAKI AKI NAGYON FONTOS: lenne az apukám, így anya és nagyi az.
PÉLDAKÉP: Anyu!
KEDVENC ZENÉK, EGYÜTTESEK, ÉNEKESEK:
KLUBOK: nincs
KEDVENC SZÍNÉSZ/SZÍNÉSZNŐ:
ISKOLA: BAJZA JÓZSEF ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM
ÉVFOLYAM: 1
OSZTÁLY:b
MÉG VALAMI NAGYON FONTOS? Ha törik ha szakad lesz egy apukám és egy zsiráfom!

A föprodukció!

Apró ujjaimat a homokba fúrtam, arrébb szökdécseltem, majd néztem, ahogy a lomha hullámok elmossák lábam nyomát. Lehuppantam a partra, majd óvatosan kisimítottam a gyűrött, és a homok miatt piszkos levelet, nem tudok olvasni, de én diktáltam nagyinak, hogy mit írjon lassan kanyarított gyöngybetűivel. Szinte pontosan fel tudtam idézni a sorokat.

„Drága Apukám!
Tudom még soha nem találkoztunk, ami engem nagyon bánt, mert én a kicsi lányod, szörnyen érzem magam apuka nélkül. Rosszabb mintha nem ehetnék csokoládét, pedig hidd el, az is borzalmasan megterhelő lenne.
Szóval gyere el hozzánk! Lakj velünk és anyával, házasodjatok össze és vegyünk egy kutyát, meg legyen még három kistestvérem. Ugye hogy milyen jól hangzik?
Szombatonként majd nagyon későn kelünk, cukorkát, csokit és gumicukrot reggelizünk, ebédre pedig dinós husikat, amiket anya nem szeret, ha eszem, mert televan tartósítóval, ami olyan mint a méreg a gyerekeknek. Egésznap tévét nézünk, és az sem baj, ha kocka lesz a fejünk, meg ugrálunk az ágyon, de úgy hogy anya ne hallja, meg párnacsatázunk én meg a húgaim, meg te, meg az egy szem öcsikém. Majd a kutyánk is felugorhat az ágyra, és ő is velünk fog aludni.
Mind egy szobában fogunk lakni, és akkora ágy kell nekünk, hogy más be se fog férni.
Ugye apuci hamarosan megérkezel? Megígérem én minden este ott foglak kémlelni az ablakban.
Puszil sokszor: Napsugár, a te pici lányod.”

Belerakom az üres fantás üvegembe, sajnos olyan igazi kalózos üvegcsét nem sikerült találnunk, de nagyi azt mondta ez is jó lesz. Szóval a Balaton a magyar tenger, tehát majd az apukám megkapja az üzenetem, úgy mint ahogy régen a kalózok csinálták.
Ma láttam egy bácsit, akinek le volt takarva az egyik szeme, köszöntem is neki, hogy „Helló Kalóz bácsi!” De anya leszidott és azt mondta idegeneknek nem szabad köszönni. Pedig még hosszú haja is volt, szóval biztos kalóz volt, és anya még bocsánatot is kért tőle, de nem értem miért. Én csak köszöntem, az pedig illik nem? De akkor úgy tűnik nem mindenkinek… én ezt nem értem. Na de mindegy. Anya szerint csak azért volt lekötve a szeme, mert beteg, és biztos műtötték vagy valami ilyesmi. Szerintem nagyon fájhat, ha valakinek a szemét műtik szóval nem értem, hogy lehet, hogy egyáltalán még fel tud kelni. Én, hogyha nagyon fáj, valamim csak anyát akarok, és biztos nem mennék le a Balaton partra fürödni… Furcsák a felnőttek.
Először el akartam dobni az üveget, jó messzire, hogy minél hamarabb a partra ússzon az apához, de aztán anya azt mondta nem dobálozunk a strandon mert valakit fejbe találok, és azt csak én találnám viccesnek, mások nem. Így hát csak óvatosan bele engedtem a vízbe az üdítős üveget.
— Jó utat! Aztán apáig meg ne állj!