Szántó Hanna Laura-teljesen kééész^^

Szántó Hanna Laura

Apró-cseprö dolgok

SZÜLETÉSI HELY/ IDŐ: 2005. február 14. Kazincbarcika.
KOR: tizenöt
BECENÉV Lau, Lala, Lori, Hann,P
SZERET:énekelni, zenélni, rajzolni, olvasni, enni, táncolni, ismerkedni, mangákat olvasni, animéket nézni, történeteket írni, blogolni, gondolkodni
NEM SZERET:pletykálni, csendben lenni, szerelmesnek lenni
BESZÉLT NYELVEK:magyar, francia, német, angol egy kis spanyol és japán
KEDVENC TANTÁRGY:francia, angol, rajz, irodalom
MINDIG NÁLAM VAN:könyv, iPod, telefon, telefontöltő, pénz
TITOK:a titok azért titok mert titok
FÉLELEM:csalódás,pókok,halál,nyilvános leégés
CSOPORT:diák
KEDVENC ÉTEL:bolognai,mákos guba,pizza,gyros
SZERELEM:sajnos sokszor törték már össze a szívem,ezért kicsit ódzkodom a szerelemtől.
ANYA:Tóth Liliána
APA:Szántó Iván
TESÓK:Szántó Arnold Előd
ÖT SZÓ RÓLAM: kedves, depressziós, egyedi, kreatív, blogger
PLAY BY:Avril Lavigne
HÁZIÁLLAT:Semmi.
VALAKI AKI NAGYON FONTOS:Arnold.
PÉLDAKÉP:Billie Joe Armstrong
KEDVENC ZENÉK, EGYÜTTESEK, ÉNEKESEK:Green Day, Sum41, The Beatles, Oasis, Korn, Slipknot, System of a Down,Tankcsapda, The Offspring, Simple Plan, Fun
KLUBOK:"Ameddig a Föld kerek,mindig lesznek rockerek!', 'Keep Calm and Read!', 'I'm writer,problem?'
KEDVENC SZÍNÉSZ/SZÍNÉSZNŐ:Niall Patrick Harris,
ISKOLA: Szent Johanna Alapítvány Gimnázium
ÉVFOLYAM:10
OSZTÁLY:10.b
MÉG VALAMI NAGYON FONTOS?akit nem kedvelek azzal iszonyat bunkó vagyok, valamint az, hogy nagynénémnél élek.

A föprodukció!

Neves dátum. Valakinek biztosan...csak nem nekem. Nekem egy ugyanolyan sz*r nap, mint a többi. Mikor reggel felkeltem, nem volt otthon senki. Ez elég meglepő volt, mert hajnali 6 óra volt. Gondoltam,hogy az ajándékaimat veszik meg a születésnapomra. Felmentem Arnold szobájába,mert ott mindig jó meleg van, és van egy hatalmas TV-je is, amihez egy Play Station 4 társul. Tudom hogy jó régi, de ahhoz vannak a legjobb játékok. Eldöntöttem éppen, hogy mivel fogok játszani, amikor benyitottam a bátyám szobájába. Ő ott volt.
Gyorsan becsuktam az ajtót,nehogy felébresszem.
Benéztem anyuék szobájába is, de az üres volt. Végképp nem értettem semmit. Ha elmentek volna szülinapi ajándékokat venni, Arnoldot is vitték volna. De ő fent döglik az emeleten.
"Na mindegy,akkor felöltözöm."-úgy se csinálhattam már mást, mivel az álom kiment a szememből.
De mikor benéztem a szekrényembe,teljesen üres volt....nagyon megijedtem.
Felvettem egy köntöst,és kimentem a lakás elé, mert hallottam a nagy csörtetést a lépcsőházban. Mikor kiléptem, a lakás előtt megláttam egy nagy bőröndöt. Nem tudtam mire vélni, felnyitottam. Könnyek szöktek a szemembe,a torkomban gombóc nőtt, és hirtelen kiszállt belőlem minden életerő. A földre zuhantam,és sírtam. A bőröndben a ruháim voltak. Nem értettem semmit. Kinn leültem a lábtörlőre,és vártam anyáékat, hogy felérjenek. De nem ők voltak,csak egy alattunk lakó. Még jó sokáig nem jöttek,olyan 2 óra múlva hallottam ahogy anya és apa beszélgetnek. Mikor felértek és megláttak kisírt szemekkel,azonnal elkezdtek felrohanni a lépcsőházban...a nyitott bőröndöt csak később pillantották meg...Akkor kővé dermedtek,és tátott szájjal vártak. Nem tudom mire,de láttam az arcukon hogy valamire vártak. Én is vártam valamire. Magyarázatra. Rögtön kezdtem.
—Anya! Apa! Mi ez az egész? Miért pakoltatok be a bőröndömbe minden kérdés nélkül? És miért ma?-ismét könnyes lett a szemem.
—Miért mi van ma?-ez apa volt. Tőrt döftek a szívembe.
—PÉLDÁUL A SZÜLINAPOM!-ordítottam. Egyszerre voltam szomorú, dühös és csalódott. Nem érdekelt, hogy az egész lépcsőház felébred, de nagyon ki voltam akadva. A nagy kiabálásra kidugta a fejét Eszter, a szembe szomszéd anyukája, hogy rám szóljon, ne kiabáljak. Már épp nyitotta száját. Gondoltam hogy akkor kelt,mert még a csavarók a hajában voltak, és a feje is elég kómás volt. De mikor meglátta a szétbőgött fejem, a bőröndöt a holmijaimmal, és a lépcsőházban dekkoló szüleimet,hirtelen felébredt. Kipattantak a szemei,és hatalmasra tátotta a száját. Ilyen pózban visszacsukta az ajtót, és visszadugta a fejét.
—Lauka,...
—Ne hívj így!-hangom fenyegető volt,és a számat is összeszorítottam.
—Jó. Szóval. Hanna,figyelj. Ne haragudj,hogy elfelejtettük a szülinapod. Mit vegyünk?
—Csak 2 dolgot akarok.
—Na?-kérdezte anya.
—Normális szülőket. És magyarázatot.
Megint ledermedtek.
—Az előbbit majd visszaszívod. Az utóbbira pedig van lehetőség. Csak gyere be. Itt hideg van.
—Nem! Itt akarom tudni. Itt és most!
—Hát jó....
És akkor elmesélték,hogy mi is történt pontosan 12 évvel azelőtt. Örökbe fogadtak. Engem,és Arnoldot is. Nem tudom miért. Talán mert anyunak nem lehet gyereke. Vagy nem akartak sajátot. Nem kérdeztem. Nem is azzal volt a bajom. De ezért miért kell engem kirakni? Érdekes, hogy Arnoldot nem rakják ki. Pedig csak 1 év van kötünk,még ő is egy gyerek. Igazából azt se értettem engem miért raknak ki. Mikor megkérdeztem azt válaszolták, mindenkinek így lesz a legjobb. Egy pár hónap múlva megtudtam,hogy a szüleim váltak, és az örökbefogadás csak egy ürügy volt. De ezt még a mai napig nem értettem meg.
—Nem,nem szívom vissza amit mondtam. BÁRCSAK INKÁBB ÖRÖKBE SE FOGADTATOK VOLNA!
Ezután megfogtam a cókmókom,és úgy ahogy voltam köntösben, mamuszban, kócosan és kómás fejjel elindultam lefelé. Közben direkt nekimentem anyámnak és apámnak is. Elindultam valahova. Nem tudtam hova. Az egyik utcában pont megállt egy távolsági busz. A buszsofőr látva, hogy hogy nézek ki, elengedte a jegy árát,és kifizette ő. Ez rendes volt. Nem tudtam hova megyek. Egész úton sírtam. Nem érdekelt,hogy ki mit gondol rólam. Csak arra figyeltem fel, hogy látom a Parlamentet. Budapesten vagyok. Budán lakik a nagynéném. Nagyon szeretem őt,úgy döntöttem oda megyek. Nem volt otthon,biztos vásárolni volt,vagy valami. 3 óra elteltével még mindig nem jött senki. Már majdnem elaludtam, mikor megláttam Arnoldot. Rohant. Neki is bőrönd volt a kezében. Csak ő fel volt öltözve. Leguggolt elém,és átölelt. Ekkor ismét elbőgtem magam. Leült mellém, ránéztem, és láttam hogy neki is könnyes a szeme. Nem sírt. Próbált erős maradni. Őt is megviselte. Csak őt nem az,hogy örökbe fogadták. Őt az,hogy engem kitettek otthonról,őt meg nem. Ez nekem is új volt. Azt hittem majd őt is száműzik otthonról. Délután 2-re otthon is volt Eli-néni. Mikor meglátott minket,nem tudta mit keresünk ott. Szét voltunk fagyva. Eli beengedett minket, leültünk az asztalhoz ,ránk terített egy pokrócot, adott egy bögre teát,és megkérdezte, hogy mit keresünk itt.
Elmeséltük a storyt töviről hegyire.
Teljesen meg volt lepve. Jó, azt tudta, hogy örökbe vagyunk fogadva ,de amit anya és apa tett felháborította. Nem csak őt.
—Akkor maradni akartok?-kérdezte Eli
Arnold rám nézett, én biccentettem, visszafordultunk Eli-nénénkhez, majd egyszerre megszólaltunk:
-Igen!
—Rendben. De akkor keresnünk kell egy iskolát.
—Azzal nincs probléma.-szólalt meg Arnold.-Ismerek egy srácot,aki itt,Budán lakik. Na ő is franciául tanul mint mi Lalával. Azt mondják nagyon jó iskola. Alapítványi gimnázium. Elit gimi. Francia tagozatos. A neve "Szent Johanna Alapítvány Gimnázium".