Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Az oldal nem áll kapcsolatban sem Leiner Laurával, sem a kiadóval. Ezt az oldalt lelkes rajongók hozták létre, akik maguk és mások szórakoztatására csinálják, amit csinálnak.
» ACTIVTY CHEK Kedd Ápr. 02, 2013 4:34 pm by Abai Damasa
» A vadon szava Vas. Márc. 31, 2013 7:18 am by Leeda
Az oldal „világát” köszönjünk Leiner Laurának, aki megteremtette nekünk ezt a csodálatos világot. Mindazonáltal az oldal nem áll kapcsolatban sem vele, sem a Ciceró könyvkiadóval. Valamint az oldalból anyagi hasznunk nem származik, mi csak mások szórakoztatására hoztuk létre az oldalt.
Azt, hogy ilyen gyönyörű helyen játszhattok, legelsősorban Adának köszönhetitek, aki a dizájnt, a kódokat és a képek nagy részét készítette. Másodsorban pedig köszönhetitek a mindenben segítő Reninek és Kingának, akik mindig ott voltak, ha kellettek.
Mint fentebb kiderül a képeink és kódjaink sajátok, így kérek mindenkit, hogy ne lopjon, mert annak következményei lesznek, azt megígérhetjük…
SZÜLETÉSI HELY/ IDŐ:1993.március 3. KOR: Huszonhét BECENÉV Bár 27 éves fejjel egyre kevésbé használom, lesz akinek örökre Cortez maradok. SZERET: A munkáját. Nagymamáját. A régi barátait. NEM SZERET:Felkelni, nap mint nap. BESZÉLT NYELVEK:Magyar, Angol, Francia, Portugál, Spanyol, Olasz, KEDVENC TANTÁRGY:sosem volt. MINDIG NÁLAM VAN:A telefonom. A nem publikus darab. Hátha…fontos hívás érkezik. TITOK:Egy személy volt, aki kívülállóként igazán be tudott férkőzni a szívembe. Én pedig nem voltam elég erős ahhoz, hogy magam mellett tartsam. Elfutott, én pedig egyszerűen hagytam had szaladjon. FÉLELEM:Nem félek semmitől. CSOPORT:Városlakók KEDVENC ÉTEL:A portugál konyhakultúrát részesítem előnyben. SZERELEM:Volt. ANYA:Molnár Katalin APA:Antai-Kelemen László TESÓK:Antai-Kelemen Hajnalka ÖT SZÓ RÓLAM: Makacs, Felelősségteljes, Kiismerhetetlen, Vonzó, Hűséges PLAY BY:Steven R. McQeen HÁZIÁLLAT: Nincsen. VALAKI AKI NAGYON FONTOS:Lásd; Fentebb a 'szeret'-kérdésnél megemlítettek. PÉLDAKÉP:Szerintem ilyen ma már nem létezik. 7 éves koromig, az apámat mondtam volna, de mai fejjel nem tudnám a nevét, illetve a példakép szót egy mondatban használni. KEDVENC ZENÉK, EGYÜTTESEK, ÉNEKESEK:Főleg Punk és Ska irányzat; Ramones, Sum41,Green Day, Blink 182 KLUBOK:Felelősségteljes felnőttek, Coca Cola, Francia légitársaság KEDVENC SZÍNÉSZ/SZÍNÉSZNŐ: ? ISKOLA:- ÉVFOLYAM:- OSZTÁLY:- MÉG VALAMI NAGYON FONTOS?Nem tudok róla.
A föprodukció!
Akármerre fordulok, mindenütt mosolygós ismerős arcokba botlok. Kollegák és kolleginák tucatjai mellett haladok el, ahogy ráérősen végigvonulok az előcsarnokon. Arcukon tisztán látszik, hogy furcsállják, ma nem a munkaruhámban jöttem be. Nem is sejtik, hogy a tegnapi volt az utolsó munkanapom itt. Mindentől függetlenül kedvesen mosolyogva köszöntenek. Azt várják, hogy én is a tőlem megszokott könnyed stílusomban köszönjek vissza, de én ma bájcsevejre nem vagyok alkalmas. Nem az ő hibájuk. Szegényeket csúnyán megbántom, amikor hidegen legyintek egyet és lerázom őket a hátamról, akár egy kutya a vízcseppeket miután játékos úszkálását befejezvén, kijön a tóból. Jól tudom, nem ezt érdemlik. Soha egyikőjük sem tett nekem keresztbe egy szalmaszálat sem. Áldott jó emberek, egytől egyig. Én viszont ma már nem dolgozni jöttem, ahogy azt sejtik. Nem a férfi öltözőbe igyekszem éppen, hogy átvedeljek a munkaruhámba. Nem. A következő géppel utazom vissza Budapestre. És nem én fogom kiszolgálni a velünk repülőket. Nem én leszek ezután az, aki megnyerő mosolyát felöltve kérdezgeti az utasokat hogylétük felől. Mert én Pesten leszállok, és ki tudja meddig vissza sem térek. Nem így kéne tőlük búcsút vegyek, de hosszú lenne a magyarázat és még magammal is vívok egy belső csatát, tehát így láttam a legjobbnak. Majd ha már hiányolnak, pár nap múlva biztosan megkérdezik a vezetőséget, és akkor megtudják, hogy kiléptem. Addig is jobb az édes tudatlanság. Nagy valószínűséggel haragudni fognak, amiért egy szó nélkül leléptem, de most ezzel nincs energiám foglalkozni. Túl sok minden nyomaszt egyszerre. Az elsődleges ok, legfőképpen a Nagyi. Akkor adtam be a felmondásom, amikor múlthét szerda éjjel a húgom felhívott és kétségbeesetten hadarta el, hogy Nagyinak infarktusa volt. Abban a percben eldöntöttem, hogy nekem Magyarországon van a helyem mellettük, egészen addig amíg csak szükségük van rám. Ezt pedig nem tehettem volna meg állandó munkahely mellett. Így most egy szál utazótáskával a kezemben elhagyom Franciaországot. Nincs semmi számottevő, amit most magam mögött hagynék. Minden apró problémával ráérek akkor megbirkózni, minek után otthon teljesen helyre áll a rend. Hosszú órák szállnak még idegtépázó lassúsággal tova, mire végre repülőgép egy komfortos, ülőhelyén találom magam. A háttámla és az ülés puha textilbevonatának krémes tojáslikőr színe befészkelődik a gép utasterének minden zugába, imitt amott a meggy sötét bordó árnyalatával kombinálva. Természetesen az egészet úgy alakították ki, hogy az ember feltétlen kényelmet élvezhessen az útja során, amit az égben tölt. Egyszerre el is álmosodom. Még nem volt rá példa eddig, hogy elaludtam volna a repülőn, pedig az utasok több mint kétharmada általában alvással tölti az idejét idefent. Mintha valami gonosz manó súlyzókat pakolt volna a szemhéjamra, úgy érzem őket egyre nehezebbnek. Kegyetlen játék ez, az agyam tudja hogy nem akarok álomba merülni, de a szemeim szúrnak, nem bírják tovább a kiképzést és mielőtt az tudatosulna bennem a gondolataim már egy másik dimenzióban kalandoznak. Lelki szemeim előtt megelevenedik egy kép. Villanások. Egy lány. Hosszúra nőtt szőkésbarna hajjal. Gyönyörű mosollyal, tudásszomjas személyiséggel. Életvidám természetével másokat is nevetésre késztet. Katt. Elmerül egy könyvben. Komoly arckifejezéssel mered maga elé. Gondolkozik. Ráncolja a homlokát. Katt. Szép arcát könnyek torzítják. Kétségbeesett tekintettel hangtalanul kiabál. Egyenesen az arcomba. Katt. Hirtelen pattannak fel a szemeim. Veríték patakzik a homlokomról. A szíven megállíthatatlan sebességgel ver, minden izmom pattanásig feszül. A vörös köd elborítja az agyam, az kezem automatikusan is ökölbe szorul. A második ok. A bizonyos kettes számú indok, ami miatt napok óta nem alszom, és hozzám se lehet szólni. Reni. A barna hajú lány az álmomból. Aki valamikor úgy a gimnázium 1. osztálya környékén elkezdte piszkálni a szívem, majd rá röpke három évre örökre rabul ejtette azt. Nem képzeltem akkor, hogy bárki képes belőlem olyasmit előhozni, amit ő tudott. Ma pedig biztos vagyok benne, más nő még csak a közelébe sem férkőzhet. Egy év múltán, -számomra kemény számára kevésbé kemény küzdelmek árán- megkaptuk az okiratot, ami bizonyítja hogy érettek vagyunk az életre. Elvégeztük a középiskolát, most már aztán menjünk isten hírével. Akkoriban voltak más kisebb harcaim is a szüleimmel, így legkézenfekvőbbnek az elköltözés tűnt. Olyannyira, hogy kinőve a 'giccsesen romantikus' gimis szerelmünket, fogtuk magunk felköltöztünk Franciaországba. Teljesen tökéletes döntés volt. Én hamar találtam munkát, Reni pedig járhatott a Francia Egyetemre, így a szülei haragját sem vívtuk ki. Minden úgy történt ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Egy apró, de annál otthonosabb bérelt lakásban életünk. Nem volt nagy kunszt, a legegyszerűbb hely volt amit megengedhettünk magunknak. Én mégis határtalanul boldog voltam. Kész lettem volna, egy életre elkötelezni magam. Őrült voltam. Egy olyan minimalista életmód mellett, mint a miénk volt, tényleg csak keveseknek fordult volna meg a fejében a családalapítás. De én elhatároztam magam. Sokat szenvedtünk mielőtt kiteljesedett volna a szerelmünk én pedig nem akartam tovább várni. Minden szépen el volt tervezve. Nem szóltam a dologról senkinek. Spontán ötlet volt és azt akartam hogy teljes meglepetés legyen. Persze nem olyasmi volt ez, ami egyik napról a másikra örökre megváltoztatta volna az életünket. Bőven ráért volna a házasság akkor is amikor elvégezte az egyetemet. Egyszerűen csak azt akartam, hogy attól a naptól fogva tényleg, örökre hozzám tartozzon és érezze hogy kész vagyok vállalni a felelősséget bármiért. Azonban valaki odafent, imád állandó jelleggel beleköpni a levesembe. Ha aznap este aludtam volna egy szemhunyásnyit is, most állíthatnám hogy egyedül tettem. A régen oly otthonos puha melegséget adó ágyunk, akkor hirtelen nagyon idegen lett, nekem pedig nem jött álom a szememre. Magamra maradtam, az álmaimmal amiket nagy valószínűséggel már soha nem fogok megvalósítani. Nagyon sokat rágódtam. Elképzelésem sem volt mi lehetett az oka, hogy elhagyott de biztos vagyok benne hogy nyomós érv volt. Nem kerestem, mert megkért de majd belepusztultam. Borzalmas hónapok szálltak el mellettem anélkül, hogy észrevettem volna. Nem volt más teendőm, eljártam dolgozni és kész. Monoton rutin állt be a hétköznapjaimba, amelyeket néha megpróbáltam megfűszerezni egy-egy francia lány társaságával, de ezzel is hamar feladtam mert korántsem volt olyan érdekes mint az reméltem. Azóta persze sok év eltelt, én pedig egyre kevesebbet gondoltam a történtekre. Most viszont, hogy visszatérek valami felszikrázott. Nem merném állítani, hogy a remény egy apró szilánkja az, mert tényleg 7 év telt el és ha Reni még mindig Pesten van semmi sem zárja ki, hogy azóta családja van. Nem ringatom magam téves hitbe. Mégis, ott az a sunyi kis gondolat. Háta megtudhatom mi is történt azon az estén. Ha láthatnám, ha elmondaná. Ha végre hét év után megérthetném. Ismét görcsbe szorul a gyomrom, ahogy a hostess beszélni kezd. Landolunk én pedig nem a repülő épségben történő földet érésén aggódom. Hazaértem.
Rentai Napsugár Diák
Hozzászólások száma : 35 Join date : 2012. Oct. 13.
Tárgy: Re: Antai-Kelemen Ádám ~ Completed Hétf. Dec. 31, 2012 10:54 am
Apuciiiiiiiii! Imádtam, annyira szépen összeszedett volt, szerintem ebben senki hibát nem találhat. Pb-t és titulust foglalni ne felejts, aztán remélem játszunk egyet.
Kezdőlap 
Hétf. Dec. 02, 2013 8:57 am by Gabrielle Bright
