Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Az oldal nem áll kapcsolatban sem Leiner Laurával, sem a kiadóval. Ezt az oldalt lelkes rajongók hozták létre, akik maguk és mások szórakoztatására csinálják, amit csinálnak.
» ACTIVTY CHEK Kedd Ápr. 02, 2013 4:34 pm by Abai Damasa
» A vadon szava Vas. Márc. 31, 2013 7:18 am by Leeda
Az oldal „világát” köszönjünk Leiner Laurának, aki megteremtette nekünk ezt a csodálatos világot. Mindazonáltal az oldal nem áll kapcsolatban sem vele, sem a Ciceró könyvkiadóval. Valamint az oldalból anyagi hasznunk nem származik, mi csak mások szórakoztatására hoztuk létre az oldalt.
Azt, hogy ilyen gyönyörű helyen játszhattok, legelsősorban Adának köszönhetitek, aki a dizájnt, a kódokat és a képek nagy részét készítette. Másodsorban pedig köszönhetitek a mindenben segítő Reninek és Kingának, akik mindig ott voltak, ha kellettek.
Mint fentebb kiderül a képeink és kódjaink sajátok, így kérek mindenkit, hogy ne lopjon, mert annak következményei lesznek, azt megígérhetjük…
Hozzászólások száma : 2 Join date : 2012. Dec. 26. Tartózkodási hely : St. Johanna Gimi
Tárgy: Mészáros Dávid Szer. Dec. 26, 2012 5:23 pm
Mészáros Dávid
Mr.Boombastic
Apró-cseprö dolgok
SZÜLETÉSI HELY/ IDŐ:Magyarország – Budapest/ 2002. Augusztus 20. KOR:18 BECENÉVD. SZERET:zenekar, zene, hírnév, rádiózás NEM SZERET:tanulás, rend BESZÉLT NYELVEK:magyar angol KEDVENC TANTÁRGY:tesi MINDIG NÁLAM VAN:gitár pengetőm TITOK:- FÉLELEM:- CSOPORT:diák KEDVENC ÉTEL:pizza SZERELEM:van olyan, aki tetszik, de kétlem, hogy kölcsönös ANYA:Mészáros Viktória APA:Mészáros Zsolt TESÓK:Mészáros Máté ÖT SZÓ RÓLAM:zenész, helyes, izmos, egoista, vicces PLAY BY:Taylor Lautner HÁZIÁLLAT:nincs VALAKI AKI NAGYON FONTOS:ősök PÉLDAKÉP:Mike Kroeger, Chad Kroeger KEDVENC ZENÉK, EGYÜTTESEK, ÉNEKESEK:Nickelback KLUBOK:- KEDVENC SZÍNÉSZ/SZÍNÉSZNŐ:Robert Downey Jr., Charlize Theron ISKOLA:Szent Johanna Gimnázium ÉVFOLYAM:12 OSZTÁLY:a MÉG VALAMI NAGYON FONTOS?nincs
A föprodukció!
A basszusgitárommal a hátamon baktatok a próbatermünkbe, miközben a pengetőmet forgatom ujjaim között. A tanításnak már rég vége van, így zavartalanul hajthatjuk végre a próbát, ami, általában beletelik egy órába, de, néha túllépjük ezt a keretet. Ami, nekem nem baj, mivel tudom fejleszteni a képességeimet, amit már régóta fejlesztgetek. Nyolc éves koromban kezdtem el a gitározást, eleinte akusztikus, majd elektromos gitáron. Ez tizenkét éves koromig tartott, akkor lépett az életembe a basszusgitár. Akkor minden létező gitárfajtát eldobtam magamtól, és csak a basszusgitárnak kezdtem élni. Eleinte igaz, hogy némi bénázással álltam elébe, mivel meg kellett szoknom, hogy a régi, hat húros helyett egy vagy négy, vagy öt húrral megáldott példánnyal kerültem szembe, és ez olykor megtévesztően hatott. De nem tellett fél évbe, máris hozzászoktam a kevesebb húrral felszerelt gitárokhoz, és már otthonosan mozogtam annak használatában. Természetesen tanár nélkül kezdtem el birtokolni a gitártudásomat, tanárhoz nem volt kedvem járni. Meg amúgy is, az internet a barátunk, de ebben az esetben tanárunk is. A pályafutásomhoz vezető gondolatokon rágódok, miközben a megadott terem ajtaja elé nem érek. Már rögtön felfigyelek a dobosunk csörömpölésére, mely rögtön egy halvány mosolyt is csal az arcomra. Ezek után benyitok, és körbepillantok. Rajta, és rajtam kívül egy árva szent lélek sincs itt. - Többség? – teszem fel a kérdésemet, miközben odamegyek hozzá, és lepacsizok vele. A kiszemelt padomhoz lépek, ahova lerakom a gitárt, majd felnyitom a tokjának tetejét. - Fene tudja… majd jönnek. – felel a kérdésemre, majd bólintok, és előkapom a gyönyörű, Fender Precision-omon. Négy húros, 1951-es kiadás, kőrisfából, nyaka csavarozott jávornyak. 22 érintővel rendelkezik, mely a „speciális” modellekről árulkodik. Igaz, hogy már, szinte a kezdetek óta megvan, de azóta is hű szolgálóként segíti a bandát. Rögtön belekezdek a hangolásába, de, azt tökéletes állapotban találom. Hát igen, látszik, hogy sokat gyakorlok rajta, különben úgy el lenne hangolódva, hogy azt öröm lenne nézni, és hallgatni. Amint levágódok a padra, és megpengetem pár, egymást követő hangot, hogy halljam, tényleg minden rendben van-e, az ajtó nyitódására leszek figyelmes. A kezemet nem veszem le a gitárról, de azért felsandítok, hogy, vajon melyik későnket üdvözölhetem. És, ki más lenne az, mint Hajni, az énekesünk. - Szép jó reggel Csipkerózsika. Hős hercege felébresztette mély álmából, hogy elinvitálja a próbára? – teszem fel a kérdésemet a Fenderembe támaszkodva, de látom, hogy a lány nem éppen veszi jó néven a kedvességemet. Szóval, csak váll rántva kapom le róla a tekintetemet, és előbányászom a tokból az erősítő kábelt, aminek egyik végét a gitárba, a másikat pedig magába az erősítőbe dugom. Felülök az erősítő tetejére, majd jobb lábamra helyezem a gitárt, és megpengetek pár hangot, hogy halljam, mennyit kell állítani az erősségen. Csak a hangot kell egy kicsit lejjebb tekerni, a torzítást, a számhoz függően kicsit erősebbre, és kész is van. - Na, és hű gitárosunkat melyik éktájon hagytad? – intézem kérdésemet a lány felé, aki éppen a holmiját pakolja le az egyik sarokba, majd felém pillant, de nem válaszol. Mindegy, majd csak megérkezik, neki elnézem, hiszen folyton késik. Csak, énekesünkre nem jellemző ez. - Ééés… megérkezett! Tapsot neki! - mondom összecsapva a tenyeremet, amin meglátom az ajtóban a gitárosunkat. - Merre jártál, drága jó barátom? – teszem fel neki a kérdést. - Elfelejtettem, hogy próbát beszéltünk meg… - Ohh, értem, elfelejtetted… Látom, az agyad szivacsként használ. Felszívja az információkat, de azt kénytelen megjegyezni, mivel, az idő múlásával kifacsaródik a tudatából. – mondom goromba arckifejezéssel nézve, amint előveszi Gibson Les Paul Robot-ját, ami kék színben tündököl a kezében. Minden egyes alkalommal meg kell, hogy csodáljam, mivel gyönyörű formájú, és a szín kifejezetten illik hozzá. Vagyis, egy szóval, a gitár tökéletes. - Add ide… -mondom lekapva a basszeromat, amit a földre helyezek a lábamra támasztva, majd nyújtom a kezemet a Les Paul után. Amint megkaparintom, végigsimítom rajta a kezemet, majd meghallgatom egyesével a húrok hamisságát. Egy kicsit csavarok mindegyiken, amíg tökéletessé nem válik. - Na jó, készen is van. – nyújtom vissza gitárosunknak, majd felkapom a sajátomat, a nyakamba akasztom, de az erősítőről nem szállok le. Amint mindenki feláll a megfelelő pozícióba, Balázs, a dobos beszámol, összecsapja az ütőket, majd belekezd a felvezetőbe. Ezt követően Ádám, a gitáros, és én szállunk be, majd Hajni. Minden tökéletesen megy, fél percig, amíg Ádám el nem rontja az egyik akkordot, és ezzel együtt a ritmust. - Állj! – eresztem ki a hangomat, amire mindenki felfigyel, és a zene abbamarad. - Ádám, hányszor pofázzam el neked, hogy ott nem C-dúr, hanem D- dúr van?! Ennyire elcsökevényesedett az agyad, vagy mi halál van?! És emiatt kell majd minden egyes próbán megállni, hát remek… Na jó, elölről, srácok. – ordítom le szépen a gitárosunk fejét, majd intek Balázsnak, hogy mehet még egyszer. Amint a kritikus ponthoz érünk, kicsit elhalkul a játékom, hogy halljam, jót játszik-e, és, amint meghallom a tiszta D-dúrt, elmosolyodok, és játszok tovább. Hamar a szám végéhez is érünk, majd rögtön felhívom a figyelmét Ádámnak. - Na, másodjára jól játszottad. És, csodák csodájára, Hajni… nem voltál hamis. Csak nem gyakoroltál? Balázs, neked nem tudok mit mondani, de jól játszottad, ahogy szoktad. Na, mehet a következő. – mondom, majd, most kivételesen, ebben a számban én hangolom rá a nem létező közönséget a számnak a gyorsaságára, ami úgy közép tájt helyezkedik el. Ebben a tőlem induló szigorban folytatódott a próba, míg nem egy kedves mosollyal jeleztem, hogy mára ennyi, pakolhatunk. Mindenki elrakta a hangszerét, és távoztunk, mindenki a saját maga által kiválasztott helyek felé.
Rentai Renáta Admin
Hozzászólások száma : 70 Join date : 2012. Aug. 22. Tartózkodási hely : Budapest, II kerület
Kezdőlap 
Hétf. Dec. 02, 2013 8:57 am by Gabrielle Bright
