Felmayer Dávid

Tárgy: Felmayer Dávid Vas. Dec. 23, 2012 5:48 pm

Felmayer Dávid

Mr. Tökély

Apró-cseprö dolgok

SZÜLETÉSI HELY/ IDŐ: Magyarország, Piliscsév/1994. május 20.
KOR: huszonhat
BECENÉV Dave
SZERET: Szeretem a menyasszonyom, Narcisset. Szeretem a cégem, a kütyüket, és mindent ami informatikai és számítástechnikai cucc, az aplle-t. Szeretem a francia konyhát, a kínai kaját, és az ételkülönlegességeket, a tetőtéri lakásunkat, ami egy egész felsőszint. Szeretem a tengert, az édességet, a barátaimat és a munkám. Szeretek fontos ember lenni, szeretem az együtt töltött időket, szeretem a meghitt pillanatokat Narcisse-val, a mozikat, és az előkelő éttermeket.
NEM SZERET: Nem szeretem Neményit, még mindig, nem szeretem Kingát, a szakítás óta. Nem szeretem ha elfelejtik a születésnapom, ha nem kapok semmit, ha nem vagyok fontos. Nem szeretem ha nem fordítanak elég figyelmet nekem, nem szeretem a spenótot, és az ananászt. Nem szeretem a koszt, és a kínai áruházakat, a rossz híreket, a veszekedéseket. Nem szeretem ha nem vesznek egészen komolyan, ha Narcisse megsértődik, ha emiatt a kanapén kell aludnom. Nem szeretek későn hazaérni, nem szeretem a bogarakat és a galambokat.
BESZÉLT NYELVEK:Magyar anyanyelvi szinten –nem meglepő magyar vagyok..- francia és angol anyanyelvi szinten, és spanyol kezdő szinten
KEDVENC TANTÁRGY: Informatika és a tesi volt
MINDIG NÁLAM VAN: iphone, ipad, pénztárca, kocsikulcs, mentolos rágó, egy doboz mentolos cigaretta
TITOK: amikor Kinga szakított velem, nagyon magamba zuhantam, és azóta nem is beszélek a lánnyal, sőt kifejezetten kerülöm
FÉLELEM: Narcisse meggondolja magát, és tönkre megy a cégem
CSOPORT: városlakók
KEDVENC ÉTEL: kijevi csirke, halak
SZERELEM: Narcisse Decroiax
ANYA: Felmayerné Csonka Georgina, 46, Anya igazán remek asszony, színésznő, még mindig az Operett Színházban vállal szerepeket, miközben folyton nyüstöl, hogy ő unokákat szeretne. Imádja Narcisse-t, habár eddig csak kétszer találkozott vele, de nagyon szimpatikus volt neki, alig várja, hogy a családhoz tartozzon, és gyerekünk legyen. Anya okos nő, három nyelven beszél folyékonyan, furulyázik és diplomája is van.
APA: Felmayer Vilmos, 48, Apa elfoglalt üzletember, a tőzsdén dolgozik. Vele mindig is jóban voltunk, bár a kapcsolatunk érdekes volt. A szobámban telefonáltam neki a konyhába és hasonlók. Remekül főz, és két nyelven beszél. Összeszedett, magabiztos és humoros. Ő szintén imádja Narcisse-t, de nem sürget minket, inkább csak bíztat.
TESÓK:-
ÖT SZÓ RÓLAM: barátságos, beszédes, néha flegma, ha iszom nagyon nyomulok- átlagban csak kicsit, néha türelmetlen
PLAY BY: Nico Tortorella
HÁZIÁLLAT:-
VALAKI AKI NAGYON FONTOS: Narcisse Decroiax
PÉLDAKÉP: Steve Jobs
KEDVENC ZENÉK, EGYÜTTESEK, ÉNEKESEK: Wiz Khalifa, Mr. Busta, kedvenc zeneszámom nincsen
KLUBOK: ipod, ipad, icuccosok, we love Steve Jobs, moziba menni király, Kínait mindenkinek!, sajátcégesek, Dmobil –saját cég-
KEDVENC SZÍNÉSZ/SZÍNÉSZNŐ: Tom Cruise
ISKOLA: Szent Johanna volt
ÉVFOLYAM: kijártam
OSZTÁLY:kijártam
MÉG VALAMI NAGYON FONTOS? allergiás vagyok a mandulára

A föprodukció!

//Hozott szjp, 1772 szavas, Blaise Zambini karakteremmel//
Charlott lehajolt hozzám, és súgott valamit. Nem egészen értettem, mert valami kelta nyelven lehetett, de a hangzása elég hátborzongató volt. Az ajka már szinte a fülemet súrolta, és rothadó hús szaga áradt belőle, aztán éreztem, hogy a fogai a fülembe mélyednek, és húzni kezdi. Ilyedten ugrottam hátra, és a fájdalomtól eltekintve rémülten pislogtam rá. Charlott gyönyörű arca most eltorzult a kíntól, szájából a fél fülem lógott ki, a keze pedig vészesen közeledett, én pedig mégsem tudtam mozdulni. A körmei már a mellkasomba vésődtek, a szeméből könnyek folytak aztán…aztán..
–Blaise….Blaise…. ideje felkelned!- Az álomnak vége szakadt, a helyét átvette anyám édes hangja, és simogató keze, ami épp a borostás arcomon siklott végig.
–Mmmhmm.. – Nyögtem ki és a hátamra fordultam. Hallottam, hogy anyám halkan felkuncog, majd az ágy besüllyedt mellettem, bennem pedig egy pillanat alatt leforogtak az éjszaka eseményei. Jane szőke haja.. csókok.. a ruhák halk puffanása, kéjes nyögések és elfojtott sikolyok. Ugyan Jane az éjszaka folyamán távozott, nekem mégsem volt erőm felöltözni, ezért úgy ahogy voltam bedőltem az ágyba, és hamarosan el is nyomott az álom.
–ANYAAAA! – Kiáltottam fel, és egy nagy rántással a nyakamig húztam a selyem takarót, és mérges pillantásokat lőttem édesanyám irányába. Ő hangosan felnevetett.
–Ugyan Blaise.. ne aggódj láttam már ilyet, te meg a fiam vagy! – Nevetett tovább, én pedig összeszűkített szemmel néztem rá.
-De akkor is! És ne!- Intettem le, mert láttam, hogy már szólni akar valamit. Gyorsan felültem és a szájára nyomtam a kezemet.
-Nem kell felvilágosítást tartanod, mert már megvolt amikor a Roxfortba utaztam, meg másodéves koromban, és minden évben, egy egész napig erről kellett társalognunk! Szerintem elég felvilágosult vagyok! - Dőltem vissza az ágyba, anya pedig tovább nevetgélt magában.
- És ki volt a szerencsés hölgy? Charlott vagy Amanda? Esetleg Carly vagy az a aranyos mugli lány Anabella? – Húzta föl a szemöldökét, én pedig megforgattam a szememet.
-Jane volt.. de ha már itt vagy hozhatnál reggelit!- Pillantottam anya felé, jelezve, hogy magamra hagyhatna. Még most keltem fel, és nem sikerült feldolgoznom a sokkot, miszerint a saját anyám, nem takart be, hanem inkább elnézte ahogy meztelenül fetrenget, és még jót is nevetett a zavaromon.
-Azt nem hiszem kisfiam! Már lassan dél, és tudod ma van a családi összetartás napja! Készülj el gyorsan aztán gyere!- Állt fel mosolyogva, mire a több millió ékszer egyszerre csördült meg. Egy pillanatra lehunytam a szememet, mert ez az egyik kedvenc hangom a világon. Aztán kinyitottam a szemem és végig pillantottam anyán. Barna haja tökéletesen volt befonva, kék szeme csak úgy csillogott. Mustársárga ruhája tökéletesen ment kreol bőréhez, bár a ruha kevésbé volt előnyös számára. Laza, nyári pántnélküli ruha, ami tökéletesen elrejtené az alakját, ha anya nem kötötte volna meg a derekánál egy királykék övvel. Az ajtó felé indult, a különböző koboldmunka ékszerek, amik természetesen nagyok voltak és giccsesek – ez anya kedvenc párosítása- és nem csak mindkét karján, hanem a nyakában és a bokáján is volt több ronda darab. Ezek persze kellemesen csendültek össze de ennyi. Nem voltak se szépek, se átlagosak. Mondjuk anya egyáltalán nem átlagos, ha azt nézzük, hogy egész nap mezítláb flangál a lakásban, és még akkor sem hajlandó cipőt, de még papucsot sem venni ha vendégek jönnek. Most sem volt ez másképpen.
Emlékszem, amikor megláttuk először ezekben a ruhákban flangálni –pontosan a háború után egy nappal- még orvost is hívtunk hozzá, hogy esetleg nem a háborúban történtek készítették ki ennyire. Természetesen az én szüleim is harcoltak Voldemort nagyúr ellen. A doktor viszont azt mondta, anyámnak semmi baja nincsen, csak éppen ez a stílus tetszik neki. Én ebben mai napig kételkedem, de hát ha ő így érzi magát egésznek, akkor el kell fogadni.
Mikor becsukódott a nehéz tölgyfa ajtó, én fölpattantam, és besiettem a fürdőszobámba, aminek egyébként remek színei voltak. Fekete és az ezüst dominál, de egy kis királykék szín is megtalálható.
Miután gyorsan letusoltam, és magamra rángattam a dísztalárom. Felfrissülve léptem ki a szobámból, és a pálcámmal intve bezártam a tölgyfa ajtót. A mellettem lévő szobából pont akkor lépett ki a húgom, akinél gondolom szintén járt anya, mert ő is királykék színű ruhát vett föl. Na jó anyán is csak kicsi ilyen szín van, nekem meg csak a nyakkendőm pompázik ilyen színben, és gondolom apának is. Ezért mindannyiunk valami olyan színt ölt ami anyán is megtalálható, hogy a családi kép tökéletes legyen.
Minden évben, amikor megrendezik ezt a családi összetartás napját, ami egyébként 15 éve van. Akkor volt az első amikor anyu szülei életüket vesztették, mert fellázadtak az orosz rendszer ellen. Tulajdonképpen ezen a napon a haláluk előtt is tisztelgünk, és ápoljuk a kapcsolatot. Kötelező megjelenni, még akkor is ha sárkányhimlőben szenvedsz, vagy szülni készülsz. Az utóbbira sajnos már volt példa, sajnos az ebédlőben született meg az unokahúgom. Mái napig nem ülök arra a helyre, mert még mindig lejátszódik a fejemben a történet. Így az előző két évben tragédiába fulladt ez az ebéd. Mert mikor Virginia szülni kezdett, én az asztal közepére hánytam, eleve beteg voltam, ez csak rátett egy lapáttal, a nagy meg ordítani kezdett velem, hogy elrontom az étvágyát. Ki az aki szülés közben eszi a birka falatokat?
-Gondoltam egy képre!- Ért mellém Lil, mire, hogy megnyugtasson engem is meg magát is elkezdte a család kedvenc játékát. Kiskorunkban amikor féltünk, vagy valami rossz történt, anya és apa ezt a játékot vetették be, és mára mindig eszünkbe jut, mint valami kedves emlék. Mindig ezt játszunk, ha nem tudunk mit mondani egymásnak.
-Ha te gondoltál egy képre, én gondolok egy székre!- Folytattam mosolyogva, és együtt indultunk el a lépcsőn. A játék lényege, hogy a szóra egy olyan szót kell mondanod, hogy a magánhangzók megegyezzenek
-Ha te azt mondod szék, én azt mondom kés!- Folytatta, és belém karolt, miközben határozott, de nagyon lassú léptekkel igyekeztünk le a márvány lépcsőn. Direkt van így kialakítva, hogy a léptek zaja hangos legyen, sosem tudhatjuk mikor jön be valami illetéktelen behatoló. A lépteink most is hangos zajt vertek, mint általában.
-Ha te azt mondod kés, én azt mondom vér..- Válaszoltam, és kinéztem az ablakon. A nap hétágra sütött, szinte látszott, hogy milyen meleg is van kint, forróság, de itt bent már szinte hideg volt. Ezt szeretem a kúriánkban. Nyáron hideg van – kivétel a trópusi meleg ház, ami a kedvencem. Különféle trópusi lepkék, és növények vannak ott, meg egy eldugott kis medence, amiben nyáron hideg télen meleg víz van – télen pedig hamar bemelegszik a légkör.
Lil felé fordítottam a fejemet, amikor már egy jó ideje nem érkezett válasz, de ő csak előre bámult.
- Én győztem Lil! Ez tök könnyű volt! Mondhattad volna, hogy lép, szép, tél, rét… - Soroltam gyorsan a szavakat, aztán követtem húgom érzelem mentes pillantását, és valami elkínzott, mártír arcot vághattam amikor megláttam a Zambini nagyszüleimet. Nagymama és az én kapcsolatom, borzalmas, mióta két éve náluk voltunk a szokásos időben, ő pedig reggel fél hatkor bejött, hogy kelljek ki az ágyból, és menjek ki nagypapával a szőlő földjeinkre, amiket majd én fogok örökölni. Egyre csak ismételgette a nevem, nekem pedig elegem lett belőle és rá ordítottam. „Kussolj már!” Vagy percekig visszhangzott a szobában ez a két szó, amit nagyi mái napig nem bocsátott meg. Eleinte minden nap írtam bocsánat kérő levele, de mára már nem töröm vele magam. Lesz ez még így se!
A húgom lemaradt nagyival beszélgetni, aki nekem csak odavetett valami köszönés félét, én meg lazán biccentettem, és az étkezőbe sétáltam. A gyomrom egy hatalmas kordúlással adta a tudatomra, hogy kihagytam két étkezést – a reggelit és a tíz órait- komolyan mondom én mindig betartom az étkezési rendet, mert szeretek enni.
-Sziasztok!- Köszöntem a bentlévőknek. Keresztszülők, nagybácsik, nagynénik, és az apám. Mind mosolyogva köszöntöttek, én pedig elfoglaltam a nekem kijelölt helyet. Mikor az utolsó ember is bejött, aki természetesen drága nagymamánk volt, megjelentek az asztalon a levesek. Gondolkodás nélkül, mertem magamnak először a csirkeragu levesből, majd még egy jó nagy adag marhahús levest. Már épp azon gondolkoztam, hogy szedek egy kis zöldborsó levest, amikor hirtelen Virginia- aki pont ott szült ahol most ül- és a férje Mark, zavartan köhintett egyet és anya felé nyújtottak egy képet.
-A lányunkról hoztunk egy képet Yvette-ről. Sajnos őt nem tudtuk elhozni, mert még csak most két éves, és elkapta a sárkányhimlőt! - Hajtotta le zavartan a fejét Mark az apuka. Nekem azért furcsa volt. Két év alatt ez az első kép ami a kislányról készült. Persze türelmesen megvártam amíg hozzám ér a kép, és jól nevelt gyerekhez méltón mosolyogva pillantottam rá. Aztán hirtelen az arcomra is fagyott a mosoly.
-De hisz ez Patti Perbings lánya!- Néztem a képre.
-Nem Blaise ez Yvette- Vágta rá Mark, és az asztalon áthajolva kitépte a kezemből a képet, és idegesen zsebre gyűrte.
-Ugyan már Mark! Jane Perbings mutatta a minap ugyan ezt a képet a húgáról Camille-ról! Csak fölismerem Patti Perbings lányát, ugyan olyan szép mint Patti volt valaha, de ezt te tudhatod a legjobban, hiszen feleségednek akartad! - Emeltem meg egyre jobban a hangom. -Nem kéne ezt a színdarabot játszanod neked és Virginianak! Valljátok be az igazat a lányotokról, mert ez a kislány biztos, hogy Camille Perbings!- Erre kirobbant a nagy vita. Nagymama velem ordított, hogy ne vádaskodjak, én pedig jó gyerek révén vissza ordítottam, hogy kussoljon, és ne utáljon már ennyire. Erre nagyapa is velem ordított, hogy miért beszélek így nagyival, mire Lilian meg nagyapával veszekedett, hogy nagyi miért veszekszik velem. Észre sem vettem, hogy a nagy indulatok közepette mind a négyen felálltunk, a többiek meg meredten bámultak ránk. Már a mozdulat közepében voltunk – mind a négyen- épp elmenni készültünk amikor anya kedves hangja csapta meg a fülünket.
-Senki nem megy sehova! Mindenki leül most!- Szólalt meg inkább parancsolóan, mint kedvesen, de mindnyájunkat sikerült meggyőzni.
Mikor újra az asztalnál ültünk, megjelent a főfogás, anya pedig újra megszólalt.
Egy jó és egy rossz hírem van! A jó hír, hogy Lil, Blaise Tunáziába megyünk!- Kiáltott boldogan, én pedig a húgomra pillantottam az ételek fölött, egy olyan „ látom, hogy be kell öltöznünk olyan ruhákba amilyeneket anya hord, és nem akarom” pillantással.
-És mi a jó hír?- Húztam föl gúnyosan a szemöldökömet, mire apa megjutalmazott egy lesajnáló pillantással
-A rossz hír pedig, hogy akkor megyünk amikor ti a nagyszüleiteknél lennétek, ezért oda nem tudtok menni..- Sóhajtott szomorúan, az én szemem pedig felcsillant.
-Ja hogy ez a jó hír!- Nevettem föl, de rajtam kívül senki sem nevetett.
- mond csak Blaise mikor ismerhetem meg azt a Malfoy fiút?- Tette föl nagyi a kérdést, én pedig a báránysültből felnézve lustán pislogtam párat.
-Draco, és nem hiszem, hogy akar veled találkozni! Max hozzám jön, és ha el is jön, amit nem hiszek, mert sajnos nem beszélek vele mostanában sokat.. ha el is jön nem azért jön, hogy öregasszonyokat bámuljon!- Vágtam rá fapofával, mire nagyi sikítani kezdett, és hozzám vágta a csirkecombot. Nekem sem kellett több, elkezdtem az ételt dobálni. Ennyit a nagy családi összetartásról, és a jólneveltségről.

Tárgy: Re: Felmayer Dávid Vas. Dec. 23, 2012 5:58 pm

Dave!

Jó látni, hogy itt vagy. Hát ennyi éven át gyűlölni Arnoldot nem valami gáláns dolog, de mindegy, nem fontos. Amit Kinga tett, az nem volt korrekt, de örülök, hogy van egy céged és egy manyasszonyod, így nem tudok mást mondani mint; ELFOGADVA

» Mészáros Dávid