Pósa Richárd

Tárgy: Pósa Richárd Vas. Márc. 17, 2013 3:59 pm

Pósa Richárd

Rich

Apró-cseprö dolgok

SZÜLETÉSI HELY/ IDŐ: Budapest/ 1993. február 14.
KOR: Huszonhét
BECENÉV Ricsi
SZERET: Virág, és a régi ismerősök
NEM SZERET:Dorián…
BESZÉLT NYELVEK:Francia, Angol, Magyar
KEDVENC TANTÁRGY:Kémia volt
MINDIG NÁLAM VAN:Pengetőm
TITOK:Még mindig, ki nem állhatom Doriánt…
FÉLELEM:Virág, valamilyen okból kifolyólag, de elhagy
CSOPORT:Városlakók
KEDVENC ÉTEL:Pizza
SZERELEM:Virág
ANYA: Pósa Gáborné
APA: Pósa Gábor
TESÓK:Nincs
ÖT SZÓ RÓLAM:Szerethető, vicces, jó fej, védelmező, jó gitáros
PLAY BY:Samuel Larsen
HÁZIÁLLAT:Van, de az is Virág kutyája
VALAKI AKI NAGYON FONTOS:Virág
PÉLDAKÉP:Nincs
KEDVENC ZENÉK, EGYÜTTESEK, ÉNEKESEK:Rage Against the Machine(RATM), Korn
KLUBOK:Nincs
KEDVENC SZÍNÉSZ/SZÍNÉSZNŐ:Nincs
ISKOLA:Már nincs
ÉVFOLYAM:Ez sincs
OSZTÁLY:Na meg ez se
MÉG VALAMI NAGYON FONTOS?És, hogy értelmes választ adjak, ilyen sincs.

A föprodukció!

Egy szép, gondos kis helyre tévedtünk… Virág a jobbomon, Cortez és Reni bal oldalt mellettem sétáltak. Csak, hát fogalmam sincs, hogy hol voltunk, és, egyáltalán mért voltunk ott. A lényeg, hogy egy szimpatikus térségen állunk, és egymásra nézve, felvont vállal akartuk kideríteni egymástól, hogy merre is vagyunk. De hát, sehol egy térkép, se semmi, csak a nagy síkság, tarkítva néhány, takaros épülettel, mögöttünk pedig egy rét, tele virágokkal, nem messze pedig egy tó. Hát, szép kis látképet alkotott, abban már biztos vagyok. És, mivel mást nem tehettünk, egymásra vigyorogva indultunk el a rét közepe felé. Amint felértünk a kis emelkedő tetejére, megláttuk, hogy lent, nem tetszőleges emberek állnak. Számomra az egyik Dorián volt, aki, mint gimnazista korában, most is befordulva, fél fejét eltakarva, de kaján vigyorral az arcán indult felénk. Ujjamat ropogtatva figyeltem hol rá, hol pedig a mellettem álló Virágra. Ő nem volt annyira ellenszenves, mint én. Sőt… apró mosolyt láttam a szája szegletében, majd éppen indultam volna a látogatónk felé, hogy most aztán elküldjem melegebb éghajlatra, de Virág hirtelen megállt előtte, és a nyakába borult. Egy lépést hátráltam, tekintetemmel Cortezét, esetleg Reniét keresve, hogy ők vajon tudnak e erről. De, ők is csak bambán nézték az előttem álldogáló, gimis korunkból már jól ismert képet. De, végül elkapták tekintetüket, teljesen magamra hagyva ebben a témában. Aztán, már meg is értettem, hogy ez miből adódott. Neményi indult meg feléjük, gúnyos vigyorral az arcán, majd Cortezzel váltott néhány szúrós tekintetet, végül Renit magához rántotta, és, teljes lelkiismerettel megcsókolta. Már láttam, hogy jó barátom már ugrott volna Arnoldnak, de nem tette. Mivel tudta, hogy rögtön a jogaival kapcsolatban kezdene magyarázkodni. És, végül, mivel engem se csípett soha az a jó madár, rögtön védelmébe venné Doriánt, és, akárhogy is próbálnánk visszaszerezni a lányok kegyeit, nem sikerülne. Így hát, teljesen kétségbeesve egymás mellé álltunk, és a föld felé fordított tekintettel léptünk hátrébb egy- két lépést, és hagytuk, menjenek.
Aztán, hirtelen, hangos ricsajban tör ki mellettem az ébresztőóra, jelezve, hogy keljek, ugyanis nemsokára indulnom kell. Na igen… Minden napom legrosszabb rémálma ez. Hátamra fordulva végigsimítok a képesebbik felemen. majd halvány mosollyal a mellettem fekvő Virágra pillantok. Nem tudnám elképzelni, hogy mi lenne velem nélküle. Teljesen megváltoztatta az életem. És, ezt kéretik jó értelemben venni.
Végül, még tizenöt perc henyélést követően felülök, és kómás tekintettel körbepillantok a szobában, tekintetemet az órára irányítva. Hát, még csak fél 6 van, de ez az ára annak, hogyha az ember bandában, nem mellesleg nemzetközileg elismert bandában van benne. Egyszerűen egy szabad percem nincs miatta, de, szerintem ezt leszámítva megéri… mondjuk… Csak azt sajnálom, hogy végül is feloszlott a gimnáziumban nagy sikernek örvendő, Jalapeno zenekarunk. Szép évek is voltak azok. A három legmenőbb srác a suliból összegyűlik zenélgetni, mellettünk Dave, a „menedzser”, és végül a net által megismert Viki. Milyen kár is, hogy nem jutottunk vele sokáig, csak iskolai fellépésekig. De, ezt leszámítva jó időtöltés volt. Gyermekded álmok voltak, miszerint sikeres bandát alkotunk, tízedikben. Hát, az ottani korcsoportnak sikeres volt, a nagyvilágnak már kevésbé, mivel a létezésünkről is alig tudtak, és, csak a twitteren és facebookon követtek minket. És, szerintem ennek a fele, vagy háromnegyede azt se tudta, hogy kik vagyunk, és milyen zenét játszunk. Na, de lényegtelen.
Egy mélyről jövő sóhaj közepette, raszta tincseimet igazgatva, feltápászkodok az ágyról, és megkerülöm azt, mígnem Virág mellett találom magam. Mosolyogva állok meg felette, majd közelebb hajolok, és óvatos puszit nyomok a homlokára. Mindez után elindulok a fürdőszoba felé, ahol gyorsan letusolok, rendbe szedem magam, és felkapok magamra egy farmert, félig meddig letolva, csak, hogy igazodjak a divathoz. Végül felkapok egy fehér pólót, rá egy világosabb inget, és visszaigyekszek a szobába, a hangszerem után kutatva. Végül meg is találom az ablak mellett letámasztva. A tarkómat vakargatva odalépek hozzá, felveszem a hátamra, majd az utolsó ruhadarab is felkerül rám, a cipő, és elhagyom a házat. Gondosan becsukom magam után az ajtót, és már a ház teljes területét elhagyom. A telefonommal babrálok, majd bekapcsolom az egyik kedvenc Green day számomat, és azt hallgatva, zsebre vágom a kezemet, lehajtom a fejemet, és a megszokott irányba haladva, megközelítem a stúdiót, ahova, mint mindig, hamarabb fogok beérni. Na, nem baj…
Aztán a gondolat csődbe borul, miszerint hazaérek. Ugyanis egy olyan alakot látok meg közeledni, akit már ezer éve láttam, és örülök, hogyha találkozni tudok vele. És, ez is egy ilyen pillanat. Csak még azt az egy kérdést tenném fel magamban, hogy mit keres ő fél hétkor előttem. Na, lényegtelen… Széles vigyorral az arcomon lépek elé, és a megszokott módszerrel köszönök neki. Nem sokkal később, de leválik tőlem, mivel ő a nagymamáját akarja meglátogatni, és ez csak pont, hogy útba esett neki. És, ezek alapján mindenki ki is találja, hogy Cortezről van szó.
Halvány mosollyal az arcomon megyek tovább, mígnem meglátom a stúdiót, és akkor szaporábban kezdek haladni, hogy tényleg, hamarabb érjek oda bandatársamhoz képest. Köztünk, valamiféle verseny folyik, de azt még nem sikerült kitalálnunk, hogy mi a nyereménye a győztesnek. De most, legszívesebben egy kávét látnék a kezében, amit el is csórhatnék.
Amint odaérek, örömmel nyugtázom, hogy én voltam az első, és nem ő. Ezt a kis időt kihasználva, amíg egyedül vagyok, rögtön felhangolom a basszgitárom, és próbálni kezdem a számaink egyikét.

Tárgy: Re: Pósa Richárd Hétf. Márc. 18, 2013 11:06 am

Nos, mit is mondhatnék. Nagyon tetszett az ET-d minden sora, de komolyan. A pb-d hez elismerésem, nekem lövésem sem volt, hogy kit rakjak be Ricsihez.
Jaj, szép kis álmaid vannak neked, mit ne mondjak. De nem is szaporítom tovább a szót természetesen; Elfogadva

Foglalj le mindent, aztán irány a játéktér Smile

» Pósa Ricsi