Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Az oldal nem áll kapcsolatban sem Leiner Laurával, sem a kiadóval. Ezt az oldalt lelkes rajongók hozták létre, akik maguk és mások szórakoztatására csinálják, amit csinálnak.
» ACTIVTY CHEK Kedd Ápr. 02, 2013 4:34 pm by Abai Damasa
» A vadon szava Vas. Márc. 31, 2013 7:18 am by Leeda
Az oldal „világát” köszönjünk Leiner Laurának, aki megteremtette nekünk ezt a csodálatos világot. Mindazonáltal az oldal nem áll kapcsolatban sem vele, sem a Ciceró könyvkiadóval. Valamint az oldalból anyagi hasznunk nem származik, mi csak mások szórakoztatására hoztuk létre az oldalt.
Azt, hogy ilyen gyönyörű helyen játszhattok, legelsősorban Adának köszönhetitek, aki a dizájnt, a kódokat és a képek nagy részét készítette. Másodsorban pedig köszönhetitek a mindenben segítő Reninek és Kingának, akik mindig ott voltak, ha kellettek.
Mint fentebb kiderül a képeink és kódjaink sajátok, így kérek mindenkit, hogy ne lopjon, mert annak következményei lesznek, azt megígérhetjük…
Hozzászólások száma : 5 Join date : 2013. Jan. 21. Age : 28 Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Kotter Norina Vas. Feb. 03, 2013 5:55 pm
Kotter Norina
Emo girl
Apró-cseprö dolgok
SZÜLETÉSI HELY/ IDŐ: 2003 szeptember 13/Salgótarján KOR: tíszenhét BECENÉV Norin, Rina SZERET: fehér csoki, olvasni, zenét hallgatni, másokat oltogatni NEM SZERET: plázacicák, tesi, csipkés ruhák BESZÉLT NYELVEK: magyar, francia, meg németül is gagyogok valamit KEDVENC TANTÁRGY: rajz, történelem MINDIG NÁLAM VAN: telefon, head-set, iratok, pénz TITOK: a szüleim nem tudják, hogy néha cigizek mikor 16 voltam egy csaj rámhajtott blogot írok, amiről senki nem tud érzelmileg teljesen labilis vagyok FÉLELEM: tériszony, araknofóbia CSOPORT: diák KEDVENC ÉTEL: fehér csoki (az kajának számít?) rántott sajt sültkrumplival SZERELEM: no komment!!! ANYA: Kotterné Farkas Anika APA: Kotter Atilla TESÓK: Kotter Regina ÖT SZÓ RÓLAM: antiszociális, szeretetéhes, makacs, önfejű, szeleburdi PLAY BY: Vivien Eileen Bauernschmidt HÁZIÁLLAT: én nem vagyok elég? o.O VALAKI AKI NAGYON FONTOS: A húgom Regi. Ő a mindenem! PÉLDAKÉP: - KEDVENC ZENÉK, EGYÜTTESEK, ÉNEKESEK: Simon Curtis, Children of Distance KLUBOK: A telefonom mellett alszok el, I love Csokoládé, Akik szeretnek olvasni KEDVENC SZÍNÉSZ/SZÍNÉSZNŐ: - ISKOLA: Szent Johanna ÉVFOLYAM: 12 OSZTÁLY: a MÉG VALAMI NAGYON FONTOS? Nem vagyok egy túlságosan érdekes ember. Eddig főleg egyedül voltam, de most már szeretnék barátokra találni.
A föprodukció!
Kétezer-három őszén születtem Salgótarjánban, mint első gyerek. Életem első éve teljesen átlagosan telt. Nőttem, sírtam, kijöttek az első fogaim, szóval nem volt semmi érdekes. A legelső születésnapom után négy hónapra megszületett a húgom Regi. Mit is mondjak arról az időszakról? Érdekes volt, hogy apa csak esténként meg hétvégente volt otthon, anya pedig rengeteget foglalkozott azzal a síró kis valamivel. És, hogy honnan emlékszem erre? Fogalmam sincs! Csak emlékszem és kész! Az óvodai éveimből szinte semmire nem emlékszem! Jól eljátszottam a többiekkel. Ám mikor Regi bekerült csak vele foglalkoztam. Azokkal játszottam akikkel ő, és azt csináltam amit ő. Hát így telt el az a három év. Aztán jött az általános iskola. Hát, az első négy osztály egész jó közegben telt el, és gyorsan is. Aztán jött az ötödik, és onnantól utáltam iskolába járni! Mindenki rajtam próbálta meg köszörülni a nyelvét, én meg nem hagytam! Verekedtem, vitákba keveredtem, és így azok is megutáltak akiknek azelőtt semmi bajuk nem volt velem. Rendszerint felhúzva értem haza és rengeteget veszekedtem anyával, de Regi mindig mellettem állt. Őszintén, akkor is csodáltam volna, ha csak szimplán elvisel, de, hogy még segített is, hát le a kalappal előtte. Az általános utolsó egy hónapjában már nem is aludtam rendesen és étvágyam se volt. Teljesen leamortizált az idegesség. Úgyhogy a ballagás után kb. másfél napig aludtam, de utána is eléggé hulla voltam. A középiskolát eszméletlenül vártam. Az utolsó hetekben teljesen be voltam zsongva. Nos, félig meg is érte a várakozás! Az osztályom egész jó fejek voltak, ráadásul más osztályokból és évfolyamokból is egész jól kijöttem pár emberrel, ami egy kilencedikesnek azért nagy teljesítmény. Az első év egész hamar elment volna, ha nem lettem volna depressziós. Valójában senki nem tudta, hogy miért, de elkezdtem vagdosni a bal csuklómat. Regin kívül senki nem tudta. Egész végig mellettem állt, és bár nagyon nem támogatta a dolgot, nem szidott érte ráadásul a szüleinknek se szólt. Abban az időben kezdtem el cigizni. Nem láncdohányzás szintjén, de napi két-három, sőt akár több szálat is elszívtam. A dolog legnagyobb hátránya az volt, hogy Regi is rákapott a dologra. Én igazság szerint nem akartam engedni neki, és mikor elkezdtem eltünedezni a cigijeim, már csak annyit vittem haza amennyit délután elszívtam, és azt is a zsebemben tartottam, de ez már nem segített. Bár vigyázni akartam az én egyetlen drága Hugicámra, nem akartam beköpni őt. Egyrészt, mert őt legalább tiszta szívemből szerettem, másrészt pedig ő sem köpött be engem anyáék előtt. De sajnos, egy titok sem maradhat örökre titok. Egyik nap, nem vettem fel a csuklószorítómat, ami addig a vágásokat fedte, és anyáék meglátták a félig begyógyult sebeket. Anya sírt, apa kiakadt és megütött. Azelőtt és azóta se láttam, hogy apa bárkit is megütött volna. Mikor rákérdeztek, hogy tudja-e valaki, rögtön tagadtam, mert féltettem Regit. Anya és apa, a mai napig ebben a hitben élnek. Az azt követő egy hét iszonyú nehéz volt. Nem csak azért mert elkezdődött az év végi hajtás, hanem mert a szüleim szinte eltiltottak Regitől, ráadásul mindent ellenőriztek a gépemen, a táskámban, a telefonomon, a szobámban, szóval felforgatták az életem. Egyedül azt hiszem a sulis szekrényemet nem kutatták át. Csoda! Úgyhogy a kilencedikes évem vége szépen el lett baszva, de így visszagondolva minden kiabálást és titkolózást megért a dolog. Olyan mértékben formálta az-az időszak a személyiségemet, és olyan irányba amit semmi más nem tudott volna kihozni belőlem és ennek nagyon is örülök. A tízedikről és a tizenegyedikről nincs sok említésre méltó dolgom. Jó évek voltak, hamar elmentek, kisebb balhékkal együtt. Valójában két olyan dolog volt aminek nem igazán örültem. Az első, ami valójában még 9.-ben történt, hogy Regi másik iskolába jelentkezett. Soha nem akartam ilyen téren befolyásolni, elvégre nem láncolhattam magamhoz, de egy kicsit azért fájt. A másik dolog pedig tizenegyedikb féléve után történt. A magyar tanárnőm akit nagyon szerettem és ráadásul tök jó tanár volt, elment a suliból. Az új tanár pedig... Nos, jobbat is láttam már. Hát, a középiskola második és harmadik éve így telt el. Aztán a negyedik év megkezdése előtt jött a nagy bejelentés: költözünk Pestre! Én rögtön felálltam ültő helyemből és a szobámba rohantam. Ráadásul olyan erővel vágtam be magam mögött az ajtót, hogy az egyik üveglapon egy hosszanti törés keletkezett. Napokig nem beszéltem a szüleimmel csak Regivel. Nem tudtam elképzelni miért akarnak kiszúrni velem annyira, hogy az utolsó évemet egy másik suliban töltsem, ráadásul magániskola. És a legszebb: még felvételiznem is kellett. No komment! Viszont egy jó dolog volt az egészben. Egyetlen egy: Regi is jött a Szent Johannába. Nagy piros pont érte neki! Kíváncsi vagyok az új osztályra és a "nagyvárosi életre". Azért remélem a szerelem is rám talál! Ki tudja! Vigyázz Szent Johanna!
A hozzászólást Kotter Norina összesen 16 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 16, 2013 11:30 am-kor.
Rentai Napsugár Diák
Hozzászólások száma : 35 Join date : 2012. Oct. 13.
Tárgy: Re: Kotter Norina Hétf. Feb. 04, 2013 10:57 am
Elfogadom, de ne felejts el majd berakni egy 200x320-as avatart, a számokat pedig betűvel írd kérlek kivéve hogyha dátumról van szó. Hidd el rontja az összhatást, ha a sok szép betű között egy szám kerül oda hirtelen.
Kezdőlap 
Hétf. Dec. 02, 2013 8:57 am by Gabrielle Bright
