Sziszkó és Ádi

To: Sziszkó

- Szabó, mozdítsa már meg a lusta seggét, és rúgjon bele a labdába! – ordít nekem a tesi tanár. Óra végi foci, én meg lusta vagyok normálisan megmozdítani magam, mert most minek focizzak, ha egész nap azt teszem. Felpillantok, és látom hogy fent lányok nézik az órát, és mintha Sziszike is ott lenne, ő meg úgy is azt mondaná, hogy egy kicsit focizzak. Általában nem úgy ismernek, mint aki nem csinálja meg a tanár utasításait, de most kivételesen focizok egy kicsit, megmozdítom magam, és felfutok előre, ahogy szoktam, átveszem a labdát, és kapura lövök, gól. Megigazítom a hajráfomat, aztán megfordulok, és visszafutok hátra. Néhányan odajönnek pacsizni, lepacsizok velük, és várom, hogy folytatódjon a játék. Ami folytatódik is, kb. 15 perc van vissza az órából, addig egy kicsit én is játszok, még rúgok 2 gólt, aztán ugye sorakozó van, beállok a tornasorba, és a tanár elköszön, mi pedig elindulunk fel az öltözőbe. Ott nem sok szó esik köztünk, hiszen az utolsó óra volt, mindenki gyorsan öltözik, zuhanyozik és indul haza. Én egyáltalán nem sietem el a dolgomat, soha nem is siettem el. Szóval amikor már mindenki felöltözött és elment, én akkor kezdek vetkőzni, magamhoz veszem a tusfürdőmet és a törölközőmet, és elindulok fürödni. Gondosan megfürdök, és lemosom magamról az izzadtságot, és ha már itt vagyok, akkor a hajamat is megmosom. Aztán kész vagyok, megtörölközöm, a hajamat is megtörlöm, bár még mindig vizes, sőt, szinte mindenem az, magam köré csavarom a törölközőt, elzárom a vizet, kezembe veszem a tusfürdőmet, és elindulok kifelé, de akkor lépteket hallok. Ki az Isten lehet az ilyenkor? A takarítók? Neem, azok nem ilyenkor szoktak jönni… Máday? Nem, ő sem, ő már ilyenkor nincs itt.. De még is ki? Talán egy csaj onnan fentről? Azt hiszem igen. De mié… Oh, cigizni jön ide biztos. Végül is, itt nem látja senki, szóval itt nyugodtan rágyújthat. Csak egy a bökkenő, hogy én itt vagyok. Végül is engem nem zavar, csak engem lát meg én meg nem fogom beárulni. Hamarosan meglátom a cipők kopogásához tartozó arcot is… Egyenlőre még nem vett észre, de kilépek, és megszólalok. Persze az én… himbilimbimet nem takarja semmi ezen a vékonyka törölközőn kívül, ami bizony igen könnyen lekerülhet, ha arra kerülne a sor.
-Szia Sziszkó… Ugyan bizony miért jöttél te ide ilyen későn? – vigyorgok rá pimaszul. Mert tényleg nem tudom hogy miért jött ide. Lehet cigizni, lehet nem, majd úgy is meg fogom tudni, ha arra sor kerül… Már pedig biztos sor fog rá kerülni. – Szóval, mi járatban erre? -

...

To: Sziszkó

Igen, valahogy némi unszolásra képes vagyok megmozdítani magam, és kihozni magamból azt, amit sokan nem néznek ki belőlem. Mert én tudok teljesen jó teljesítményt nyújtani, persze ha akarok. Ez pedig sajnos, vagy nem sajnos sokszor – sokszor elmarad. Viszont ezért én is hibás lehetek… Talán akkor változott meg bennem minden, egyszerűen minden, mióta Adél elment. Azóta nyaggatom Sziszit hogy feküdjünk le, az óta kellenek csak szexre a nők. Nem más óta, és nagyon sajnálom néha hogy ilyen vagyok, mert én nem voltam mindig ilyen ugye, és a szüleim halála ezen még csak dobott. Legalább egy lapáttal, ha nem kettővel. Szóval, értitek, remélem nem kell sokat magyarázni. Aztán utána ott voltak a nőügyeim, amitől zengett az egész iskola, és ma is zeng persze, de engem ez már annyira nem érdekel, úgy vagyok vele, hogy ha nekik jó, hogy pletykálnak, hát akkor pletykáljanak, nem nagyon érdekel. Ha ettől nekik színesebb lesz az életük, hát tessék, én nem állok ilyen módon senkinek sem az útjába, de ezt már tudják rólam, szóval erre nem akarom fecsérelni a drága szót. És a számat sem. Most meg itt állok egy szál törölközőben Sziszi előtt, és zavarban vagyok, pedig már milliószor álltam lányok előtt majdnem ádámkosztümben, bár most itt van ez a törcsi is, még is zavarban vagyok. Mindig is zavarban voltam, ha ilyen helyzetben voltam, de megtanultam hogyan tudom leplezni az érzéseimet. Szóval kívülről nem annyira látszik, hogy én bizony zavarban vagyok. Bár Sziszi észreveheti, ismer már annyira, hogy az ilyenek egyből leessenek neki… Két éve hajtom igen, de nem csak azért mert őt is fel akarom írni a listára, hiszen nem kétséges, hogy abszolút bejön nekem, mint nő… De valahogy ez sosem volt kölcsönös és érzésem szerint nem is lesz, viszont nem vagyok szerelmes, hiszen ő a legjobb barátom. Vagy mifene, így egyenesen tabu, főleg úgy hogy volt pasija… Vagy nem is tudom hogy ők most hányadán is állnak, de igazából nem is izgat ez.
Vagyis annyira azért mégis izgat, hogy tiszteletben tartom, ha Sziszinek van párja, mert én akármit is akarok a nőkkel, annyira azért még tartom őket, hogy nem rondítok bele a kapcsolatukba. Kivétel, ha valakit nagyon akarok, Sziszi esetében ez így van, de a barátságunk fontosabb, minthogy a kapcsolata esetleg egy ilyen miatt fusson zátonyra. Tudom, néha elképesztően jó arc tudok lenni. Néha még magam is meglepem. Viszont az a ruha nagyon nem kéne rajta legyen… Néha vannak olyan gondolataim hogy letépem róla az összes ruhát, behúzom egy öltözőbe, és olyan élményben lesz része amiben ez előtt, és ez után soha nem lesz, de persze tiszteletben tartom őt, az érzéseit … Viszont ebben a pillanatban nem ez fordult meg a fejemben, de rendeztem arcvonásaim és elmosolyodtam pimaszul. Ahogy általában szoktam rá mosolyogni.
- Pedig kezdtem örülni, hogy azért vagy itt, de ettől függetlenül jó, hogy látlak. – mosolyodom el, és nem hagyom figyelmen kívül a reakcióját a felsőtestemre. Tényleg csak véletlen mászkáltam itt így törölközőben, és meglátott. Hát, ez van. – Te vagy az opcionális jelölt egy numerára, csak soha nem akarod. Persze tiszteletben tartom, hogy miért. – mosolyodtam el őszintén a végére, és szorítok egyet a törölközőn, mert igen csak lazán lóg rajtam.

.

To: Sziszkó

És még én voltam zavarban. Hát hogyne, mikor a legjobb barátommal szemben állok egy törölközőben, és már két éve nyaggatom, hogy bújjunk ágyba. Persze, hogy zavarban vagyok, mert attól függetlenül, amilyennek mutatom magam, ez a valódi énem, amit nem sokan ismernek. Ez a nem sok kimerül Szisziben, és Dorciban… Talán ez a kettő, meg persze Zsolti, de ő most külföldön tartózkodik. Szóval maradtak ők ketten, így nem is kétség, hogy a most előttem álló Sziszi ismer engem a legjobban. És kb. anyaszült meztelen lennék, ha nem lenne itt ez a picike törölköző, ami ha jól tudom nem fog lekerülni, de azért a próbálkozásért megérné, hogy ismét megtudjam, semmi esélyem. Na de, semmi gáz, egyszer úgy is meglesz. Addig nem döglök meg, ameddig meg nem dugom, az egyszer biztos. Na, de ha ezen gondolaton is túlléptem… Oké, egyáltalán nem léptem túl, mert éppen azt próbálom elképzelni hogy milyen meztelenül… Egyszer már láttam, de akkor még elöl deszka volt, hátul meg léc, szóval ez most nem oszt, és nem is szoroz, hiszen most már elöl bögyös, hátul popós. Furcsa szóhasználat, de ha lehetne szemmel vetkőztetni, már rég meztelen lenne. Szerintem ezt ő is látja, de majd biztosan el fogom neki mondani, ha már kérte. Úgy sem tudok neki ellenállni, az már biztos. Legalább is, minden szavára ugrok. Sokan mondják, hogy a papucsa vagyok, de vagyunk annyira jóban, hogy mindketten tudjuk, ez abszolút nem igaz. Ahh, miről is beszélt? Jahm, a fociról. Tényleg, néha lusta vagyok magamat nyújtani, de azért egy kis unszolásra minden megy. Ez alól a szex kivétel, hiszen ott tényleg mindig a maximumot nyújtom. Akármi is legyen az, akármilyen helyzetben, akármilyen… oké, nem akármilyen csajjal, mert nekem is megvannak az igényeim.
Szerintem nem szeretem a pattanásos, elhízott csajokat. Már bocs, de ők nem is nők. Lehet hogy picit gonosz vagyok, de hát nahát na, most mit kezdjek magammal ilyen téren? Igények, azok igények bizony, lehetnek akármilyen durvák is. De hogy válaszoljak is arra, amit Sziszi mondott… Hm, érdekes. – Azt hiszem, a fele társaság megvolt már pár éjszaka alatt, és többet nem is foglalkoztam velük. Nem szeretem az üresfejű plázapicsákat, tudod te is. – mosolyodom el, azokra a lányokra célozva. Mert Sziszi bizonyára tudja, hogy őt nem is gondolom annak. Sőt, nagyon is okosnak tartom. Szóval ez a téma szerintem lezárva, át is térhetünk a következőre.
- Szóval csak miattam? Ugyan már, sületlenség, nem vagyok egy sztárfocista. – legyintek rá szerényen. Azt meg nem értem, hogy miért nem jött közelebb, viszont a törölköző nem csúszott volna le. Van annyi gyakorlatom benne, hogy úgy kössem fel, hogy ne csússzon le. – Szörnyű? Hm, most legszívesebben letépném rólad az összes ruhát, aztán te levennéd a derekamról a törcsit, aztán a többi menne a maga útján. Nos, ennél durvábbak már csak a szado – mazo gondolatok, de azt nem itt akarom veled megosztani, nehogy itt elélvezz nekem. – suttogom a fülébe, odahajolva hozzá. Nem tudom, erre mi lesz a reakciója, de imádom így kiváltani az emberekből a reakciójukat. Nagyon mocskos tudok lenni, ha arról van szó… Persze mindeközben a pimasz vigyor egyre nagyobb lesz az arcomon, és már le sem lehetne mosni róla.
- Nem szeretek mások tapasztalataira hagyatkozni ilyen téren… Jobban szeretem ezt magam eldönteni. – kacsintok rá, a Bastis felhozatalt illetően.

...

To: Sziszkó

Hát, abban van valami, hogy Sziszivel állandóan kacérkodtunk egymással, de soha egy csók sem csattant el köztünk… Vagyis, úgy emlékszem, hogy elsőnek őt smároltam még le, nagyon régen, amikor aztán egy hatalmas pofon lett a jutalmam érte. Legalább is, én erre emlékszem… És azt hiszem, ez így is volt. De utálom, amikor ezt csinálja, mert sosem tudom, hogy én meddig mehetek el, viszont a határra pont ráérzek, hogy mikor is van az – az elég, így pontosan most is fogom tudni, hogy hol lesz a megállj. Nem mintha én nem akarnám, de itt nem rajtam van a hangsúly, hanem a velem szemben ülő nőszemélyről, akit már két éve azzal nyaggatok, hogy egyszer feküdjünk már le. Akkor sem változna meg semmi, mert én nem dobnám el. A legjobb barátom, nem leszek szívtelen. Ő az egyetlen, aki igazán ismer, meg ilyenek. Közel van az ajkaimhoz, én még egy picit közelebb hajolok, szinte már majdnem összeérnek, de nem csókolom meg. Csak lehelek egyet. Pontosan a szájához. Ez is a játék része. Ha így akar játszani, hát rendben, játszunk csak így. Én szeretem… A játékot mindenképpen. Persze ő máshogy gondolja, mert soha nem feküdne le velem, de… Ez szerintem nem igaz, valahol mélyen ő is vágyik rám, ahogy én is vágyok rá, tudat alatt. A testére mindenképpen. Nem szeretem, soha nem is voltam szerelmes belé, soha… Legalább is, én így tudom, hogy most kiskoromban mi volt, arról nem tudhatok, meg őszintén szólva, nem is akarok. Az egész kiskoromat, ha tehetném, feledném, amit az intézetben töltöttem.
- Drága egyetlenem… Mindent a szemnek alapon, az enyém vagy, és mivel így még lehet, ezért művelem. Egészen addig, ameddig túlságosan bele nem lendülök. Akkor viszont bajban vagyunk, mert a törölköző, csak úgy huss, leeshet. – pimasz vigyorral közlöm vele, egészen a szájához hajolva. Nem fogom megcsókolni, mert miért tenném? Ugyan már, az nem én lennék. Hülyeség, amit gondol, hogy utána eldobnám. Ő más, vele nem tenném. Csak megtörténne, aztán ennyi. Utána menne minden tovább. Lényegtelen. Egyébként mindig türelmes voltam hozzá, annak ellenére, hogy állandóan kacérkodott, kérette magát, és a többi. Amikor kicsit lejjebb csúsztatja a melegítő fölsőjét, belátást nyerek dekoltázsa alá, de lent a törölköző nem mutat semmi reakciót, én pedig nekidőlök a hideg falnak, hogy perzselő testemet lehűtse a fal. Sziszikém nem lesz ez így jó, mert begerjedek. Arra nem mondok semmit, hogy azt mondja hogy maga miatt van itt, mert minek. Azonban a következő résznél, már leveszem róla a pillantását, mert félő, hogy most azonnal kangörcsöt kapok, ha tovább tartom rajta a szemem. Elgondolkodok a kérdésén, amit feltett. Lássuk csak… Minél előbb numera, lentről felfele, értelemszerűen. Jót nevetek a gondolaton.
- Értelem szerűen, lentről felfelé vetkőztetnélek. Mert miért is ne? – nézek rá vigyorogva, az utolsó mondatát, meg figyelmen kívül hagyom, az most egyáltalán nem izgat. A tekintetemet visszaemelem rá, most egy kicsit megnyugodtam.