Szatmáry Kinga

Szatmáry Kinga

the beautiful madman

Apró-cseprö dolgok

SZÜLETÉSI HELY/ IDŐ:1994. március 25. Budapest
KOR: huszonhat
BECENÉV eszedbe ne jusson becézgetni!
SZERET: színjátszás, lovak, parancsolgatás, okoskodás
NEM SZERET: gyerekesség, ostobaság, nagyképűség, kalória
BESZÉLT NYELVEK: angol, francia
KEDVENC TANTÁRGY: minek kedveljek valamit, ha mindenből jó vagyok?
MINDIG NÁLAM VAN: telefon, szájfény, borzspray, ragtapasz, olló, jegyzetfüzet, toll
TITOK: Szakítottam Zsoltival, de még mindig szeretem. Renit tartom a legnagyobb versenytársamnak, és barátomnak.
FÉLELEM: pff... a tökéletességtől félni kell?
CSOPORT: tanárok
KEDVENC ÉTEL: csőben sütött csirkemell, mozzarellával és paradicsommal
SZERELEM: Nagy Zsolt. Nem értem, hogy hogyan szerethetek egy ekkora barmot, bár azzal egyet kell értenem, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Nézzük csak a komoly Renátát, és a laza, semmivel sem törődőm Cortez kapcsolatát...Nos, ők szakítottak, ahogyan mi is. De akkor is igazam van.
ANYA: Szatmáryné Szurovicz Annamária;;aggódó anya, aki állandóan lepasszolta nekem, hogy vigyázzak a húgomra, akit egy ideig még tudtam kezelni, de aztán elegem lett belőle. Mégis hogyan képzeli, hogy rám csapja az ajtót? Anya persze sosem szól neki, csak nekem mondja, hogy kamasz. Én nem voltam ilyen. Anyámnak nincsen esze, mert különben észrevenné, hogy a húgom nem normális, és a felhőkön jár. Ő csak állandóan biztatja, miközben én érem el a sikereket. Egyszóval: nagyon úgy tűnik, hogy anyám jobban kedveli a dilis, nyalizós húgomat, mind engem. Majd meglátjuk, hogy hogyan fog neki tetszeni az öregek otthona.
APA: Szatmáry Balázs;;laza apának kellene talán hívnom? Ő a családom legnormálisabb példánya, aki az olvasástudományát hasznosítja, és nem néz bugyuta, romantikus sorozatokat. Ő talpraesett, és eljár velem futni, valamint a blogom rendszeres olvasója is, és minden színi próbámon jelem van. Teljes mértékben rá ütöttem, mert neki is kevés szabadideje van, sok teendője, és rendkívül zseni, de ezzel tisztában is van.
TESÓK: Szatmáry Kitti;;még a neve is borzalmasan hangzik, de a jelleme rosszabb. Hisztizik, az élte csapongó, a viselkedésén látszik, hogy odavan magától, de otthon csak azt mondja, hogy ilyen rosszul néz ki, és stb. Nem lehet hozzá szólni, mert mint egy hercegnő rohan el, és rád csapja az ajtót. Persze ilyenkor jól jön az, amit a jógaórán tanultam; számolj el magadban tízig.
A kapcsolatunk nem túl érdekfeszítő, ha teheti nem is szól hozzám, én viszont mindig kifogásolom az ízléstelen megjelenését és azt, hogy túl sok gyors ételt fogyaszt.
ÖT SZÓ RÓLAM: Feminista. Tisztán látó. Diktátor. Talpraesett. Őrült.
PLAY BY: Leighton Meester
HÁZIÁLLAT: nem kell nekem egy olyan szőrcsomó. Tudod mennyi baktérium van benne?
VALAKI AKI NAGYON FONTOS: Nagy Zsolt. Ő fontos, de a gondolataimat nem csak neki szántam, hanem Reninek és Virágnak is de pszt. Vagy különben megmutatom, hogy mit tanultam kiksz-boxon.
PÉLDAKÉP: Judith Sargent Murray feminista, író és költő
KEDVENC ZENÉK, EGYÜTTESEK, ÉNEKESEK: Beyonce
KLUBOK: a feminista nők, Nemzeti színház színészei, agyturkászok, green peace
KEDVENC SZÍNÉSZ/SZÍNÉSZNŐ: nem kell nekem ilyen, hiszen magam is éppen eléggé híres vagyok. Mekkora egoizmusnak számítana az, ha magamat emelném ki?
ISKOLA: Szent Johanna Alapítványi Gimnázium
ÉVFOLYAM: már végeztem
OSZTÁLY: már végeztem
MÉG VALAMI NAGYON FONTOS?
Hitler hiába diktátor, nem a példaképem!

A föprodukció!

A cipőm sarka kopogott a kemény kövön, miközben a kezemet a sima, és színtelen falon futattam végig. Mielőtt valaki azt hinné, hogy elérzékenyültem, közölném, hogy csak visszaemlékeztem. Magamban nem fogom tagadni, hogy szívesen elmosolyodtam volna a sok régi emléken, amit a gimnázium hagyott maga után. Emlékeztem arra, hogy Renáta majdnem lebuktatott, hogy nekem is vannak érzéseim, és emlékszem arra is, hogy Zsolti kegyetlenül irigy volt Attilára, amikor engem megölelt a színdarabban. Ezek szép, és jó emlékek voltak, csakhogy azaz idő már elmúlt. Mindenki felnőtt.
Hogy mit is keresek itt? Nos, nem a hódolatomat akarom kifejezni Máday Emíliának, aki még mindig itt van. Azért jöttem, hogy rendre neveljem ezeket a gyerekeket a szerény szabadidőmben, és néha még a színjátszó szakkörben is besegítsek egy kicsit. Egy profi segítsége mindig jól jön. igen, most már bátran nevezhetem magamat profinak, ugyanis a Nemzeti Színházzal szerződést kötöttem, így az állandó színészük vagyok, amellett még a Szent Johannában iskolapszichológus, valamint díjugrató. És az összesben sikeres vagyok, apám nem kis örömére.
Két dolog van, amiben én sem remekelek: az érzelmeim kimutatása, és a szerelem. Több mint 8 évvel ezelőtt szakítottam Zsoltival, hogy Dave-l járhassak, akit az egyetem miatt dobtam – és zavart, hogy mindent posztol és tweetelt -. Ezek közül csak azt bántam meg, hogy Zsoltit kidobtam. Egyetlen egyszer futottam csak vele össze a városban, két évvel ezelőtt, és helyesebb lett, mint valaha. Persze észre sem vette rajtam, hogy valahol legbelül megérintett, hiszen számomra felesleges az érzelmek kimutatása. Persze Renátának majdnem sikerült lebuktatnia, de a majdnem a semmi kistestvére. Apropó, vele furcsamód végig tartottam a kapcsolatot, ám nem mondanám, hogy a jelleme túl sok változáson ment keresztül, viszont a lelke annál többön. Na jó, talán egy kicsit változott a jelleme, mivel képes volt valakit maga elé tenni – Cortezt – és egyedül felnevelni egy gyereket. Mikor megmondta nekem, hogy terhes, dühös lettem, hogy ennyire ostoba, de amikor azt is elmesélte, hogy itt hagyta Cortezt… Közölhetem, hogy utána nem is beszéltem vele, mert elegem volt abból, hogy elcsesz mindent. De aztán rájöttem, hogy miért tette, és ezzel Renáta nőtt a szememben. Mellesleg rajta keresztül Virágról is hallottam, aki tökéletes párkapcsolatban él Richárddal. És így sikerült mindig információt szereznem Zsoltiról, természetesen diszkréten, és észre sem lehetett venni, hogy kérdezősködöm.
Felkaptam a fejemet, amikor észrevettem, hogy a kezem már egy ideje a semmiben lógott. Tétova tekintettel néztem az előttem álló személyre, és a mellette álló kisebbre. Vettem egy mély levegőt, és a kezemet az oldalamra helyeztem.
- Renáta, hányszor mondtam már, hogy ne próbálj megijeszteni! – húztam össze a szememet, és egy lopott pillantást vetettem a lányára, Napsugárra, aki tényleg gyönyörű volt. Viszont csak szánni tudtam szegényt, ha pont annyira okos lesz, mint az anyja, és ő is elcseszi majd az életét egy bolond miatt.