Füzesy Évald

Karakter teljes neve

Titulus

Apró-cseprö dolgok

SZÜLETÉSI HELY/ IDŐ: Budapest, 1995 augusztus 16.
KOR:tizenhét
BECENÉV:Valdi
SZERET:cigi
NEM SZERET:bohócok, opera, fogorvos, iskola
BESZÉLT NYELVEK: magyar, angol
KEDVENC TANTÁRGY:testnevelés
MINDIG NÁLAM VAN: egy doboz a kedvenc cigimből és egy öngyújtó
TITOK:Vannak érzései
FÉLELEM: hogy hajléktalanként végzi, tart a bohócoktól, irtózik a vértől és a betegségektől
CSOPORT:12.a
KEDVENC ÉTEL:pizza
SZERELEM: nem vágyik tartós kapcsolatra
ANYA: Füzesy Cecília
APA:Füzesy Ágoston
TESÓK: Füzesy Emerencia, Füzesy Ubul
ÖT SZÓ RÓLAM: bátor, balhés, szórakoztató, vad, flegma
PLAY BY: Ash Stymest
HÁZIÁLLAT: nincs
VALAKI AKI NAGYON FONTOS:egy volt legjobb barát
PÉLDAKÉP: nincs
KEDVENC ZENÉK, EGYÜTTESEK, ÉNEKESEK: Metál zenekarok: Outcast,Sinner,Battle Beast
KLUBOK:Rocktogon
KEDVENC SZÍNÉSZ/SZÍNÉSZNŐ: Jhonny Deep, Eva Longoria
ISKOLA: Szent Johanna Gimnázium
ÉVFOLYAM: 12
OSZTÁLY:a
MÉG VALAMI NAGYON FONTOS: imád gördeszkázni, képtelen megválni a cigijétől

A föprodukció!

"Anyád gyereket várt, de te jöttél"
Eme idézet az egyik kedvenc ex tanárom szájából hangzott el még az előző sulimban, ahonnan kirúgtak, na de ne ugorjunk ennyire előre. Kezdjük ott, hogy megszülettem, Isten csapása utolérte a Füzesy családot is. Apám, Ágoston ügyvédként dolgozik, pedáns, kopaszodó, szívbajos emberke, a család fekete bárányát kevéssé szívleli, a többiekkel egész jól kijön. Apám tökéletes családot szeretett volna, elvette anyámat, Cecíliát, aki a Heim Pál Gyermekkórházban orvosnő, sokkal jobb fej, mint apám, az ízléséért kár hibáztatni. Anyám jól néz ki, hosszú fekete haja van, színésznős vonásai, kedves mosolya, igaz mindig anyagias volt egy kicsit. Mindketten Budapesten éltek, amióta világ a világ, a házasság után is a fővárosban maradtak, a munkájuk ide köti őket. Miután összeházasodtak sorra jöttek a gyerekek, előbb a nővérem Emerencia, majd a bátyám Ubul és végül köhm... én Évald. A nővérem anyámra hasonlít, jelenleg 24 éves, tengerbiológus, jövőre valószínűleg férjhez megy az etológus professzorához, akivel már az Egyetem óta kavar. De ez bocsánatos bűn, mert Emerencia az Emerencia, okos, ügyes, tud viselkedni az asztalnál stb. Én eléggé bírom, bár mostanában keveset van otthon, ha pedig hazajön hozza az állatszakértő barátját, hogy a pasas engem cikizzen vacsora közben. Csak azért nem verem be a képét, mert már van vagy negyvenéves. A bátyám Ubul informatikus, egész lényében kocka, tavasszal fog diplomázni. Na és persze ott vagyok én, aki senkire sem hasonlítok, a harmadik, remélhetőleg utolsó gyerek. Amióta az eszemet tudom rossz voltam, kölyökkoromban mindent fölborítottam, sosem tartottam rendet a szobában, állandóan betörtem a szomszédék nyápickájának nóziját, hamarabb tanultam meg fára mászni, mint beszélni és mindig sokkal jobban érdekelt a deszka és a kosár, mint a tanulás. Gyerekkoromban rengeteget csavarogtam, főleg a szomszéd gyerekkel, a legjobb haverommal Patrikkal, aki tavaly lett öngyilkos. Szóval Patrik akkor még életvidám kiskrapek volt, együtt róttuk Pest utcáit, s ahogy cseperedtünk úgy váltunk egyre vásottabbakká. Anyám egész elnéző volt velem, hogy utolsó gyerek, meg a kicsi fiacskája vagyok, de apámmal elég sokszor összebalhéztam. Pedig akkor még teljesen ártalmatlan voltam. Igaz, betörtünk néhány ablakot, kifestettünk pár házfalat és egész álló nap gördeszkáztunk, dehát gyerekek voltunk, jobban érdekelt az utcai élet, mint a suli. Rossz tanuló voltam, mindig, kizárólag apám közbenjárása miatt nem ismételtem osztályt általánosban. Teltek múltak a gyermekévek, kijártuk az általánost és Patrikkal gimnáziumba mentünk. Neki volt esze, mindig irigyeltem, bár a volt tanáraim szerint nekem is lenne, csak lusta vagyok, szóval a szokásos szöveg... Az iskola később se nagyon érdekelt, viszont lett egy csomó új hobbim. Rákaptam a cigire, előbb a simára, aztán szereztem füvet is, bandáztam, züllöttem, tizenöt éves koromtól nagyjából mostanáig. Elég kemény évek voltak, akkoriban még mostani önmagamhoz képest is durva voltam. Otthon állandóan a nyakamra jártak, minden nap én voltam a téma, a lógások, hogy hiányzik anyám pénztárcájából, vagy, hogy megint részegen jövök haza. A cirkusznak Patrik halála vetett véget, belezúgott egy csajba, a gimiben, de a lány megcsalta szegényt, nos...velem. Az volt életem első egyéjszakás kalandja, Patrik meg éppen ránk nyitott, halálosan szerette a csajt, Vikit, nekem csak egy éjjel volt, neki az élete hullott darabokra. Egy háztetőről ugrott le, nem sokat hezitált, rögtön az első tetőről, ami az útjába akadt, Vikivel együtt találtunk rá, hát azóta kicsit visszavettem, bár sokszor úgy érzem most rosszabb, sokkal rosszabb. Nem volt egyszerű feldolgozni, miután ez megtörtént és mindenki engem hibáztatott Patrik családjával az élen, még jobban elkezdtem zülleni. Végül kórházban végeztem és egy pszichomókusnál, akinek vörös pofaszakálla volt, ő szoktatott le valahogyan a drogokról, bár előtte még jól kirúgattam magam az előző gimiből, mikor beállva mentem be órára. Nem az volt az első és egyetlen rossz pontom, hosszú volt a listám, én csak feltettem az i-re a pontot, sőt még egy felkiáltójelet is biggyesztettem mellé a nyilvános vizeléssel matekórán. Na igen, a matek sosem volt a kedvencem. Az ősök eléggé kiakadtak, beírattak ide, már a nevétől is öklendeznem kell, valami apácaképző lehet, cseppet sem repesek az örömtől, az egyetlen, ami motivál, hogy itt biztos sok a szűz lány. Patrik halála eléggé megviselt, de nem szeretek lelkizni, legyen elég annyi, hogy azóta nem nagyon haverkodom senkivel, nem is érzek rá késztetést, ha kell bemutatkozom a magam módján. Idő kell hozzám, de vicces vagyok, a Szent Johanna bizonyára mintadiákot vár, de pechjére én fogok jönni. Addig is adjatok még egy szál cigit, hagy tüdőzzem le azt a sok szent szüzet, úgy értem tananyagot! Valami új élet félét akarnak tőlem a szüleim, szóval már alig várom, hogy megkeserítsem az itteniek életét is. Azt hiszem ez az én szerepem a nagy könyvben.