Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Az oldal nem áll kapcsolatban sem Leiner Laurával, sem a kiadóval. Ezt az oldalt lelkes rajongók hozták létre, akik maguk és mások szórakoztatására csinálják, amit csinálnak.
» ACTIVTY CHEK Kedd Ápr. 02, 2013 4:34 pm by Abai Damasa
» A vadon szava Vas. Márc. 31, 2013 7:18 am by Leeda
Az oldal „világát” köszönjünk Leiner Laurának, aki megteremtette nekünk ezt a csodálatos világot. Mindazonáltal az oldal nem áll kapcsolatban sem vele, sem a Ciceró könyvkiadóval. Valamint az oldalból anyagi hasznunk nem származik, mi csak mások szórakoztatására hoztuk létre az oldalt.
Azt, hogy ilyen gyönyörű helyen játszhattok, legelsősorban Adának köszönhetitek, aki a dizájnt, a kódokat és a képek nagy részét készítette. Másodsorban pedig köszönhetitek a mindenben segítő Reninek és Kingának, akik mindig ott voltak, ha kellettek.
Mint fentebb kiderül a képeink és kódjaink sajátok, így kérek mindenkit, hogy ne lopjon, mert annak következményei lesznek, azt megígérhetjük…
Hozzászólások száma : 6 Join date : 2012. Dec. 27.
Tárgy: lau' n 'lexi Kedd Jan. 08, 2013 2:00 pm
paint the sky with silver lining.
- Rendben, akkor jövőhétre várom a kétoldalas esszéket mindenkitől. És részletes elemzést kérek a műről. Aki nem adja be akkora egyest vágok be a naplóba azonnal, hogy kilyukad a napló. Szóval hajrá - vágja hozzánk a kemény szavakat Kardos. Nekem amúgy különösebben nincs bajok vele, nem úgy mint mindenki mással az osztályból...vagy a suliból. Én szeretem a magyart is ,meg őt is. Viszont ötletem sincs, hogy mit írhatnék két oldalon keresztül erről az unalmas könyvről. De komolyan, elaludtam olvasás közbe. Nagy bambulásomat a megváltást jelző csengő szakítja félbe. Az osztály egy emberként lélegzik fel, hogy végre ezt is túléltük. Kardos már meg se próbál mondani nekünk akármit is, csak vak fülekre találna. Mosolyogva pakolom be a cuccomat a válltáskámba, és kisétálok a teremből. Még váltok pár szót Tinával, a legjobb barátnőmmel, hogy akkor este merre találkozzunk a buli előtt, majd adok neki két puszit és egyenesen a szekrényem felé veszem az irányt. Próbálok áttörni a nagy tömegen, kisebb-nagyobb sikerrel, de végül is odajutok. A szekrényem belseje tele van ragasztgatva képekkel, meg dalszövegekkel ,amik fontosak nekem. Egy nagy kép a kedvenc együttesemről; Hurts, és alatta egy dalszöveg tőlük; I won't let you drown, when the water's pulling you in i'll keep fighting, i'll keep fighting, the rain's going to follow you wherever you go. The clouds go black and the thunder rolls and I see lightning, I see lightning A Hurts számomra éltető dolog. Egyszerűen imádom őket, ők a példaképeim. A hurts-oltár fölött egy kép van, ahol én meg Tina pózolunk. Szóval ilyenekkel van tele. Ahányszor belenézek csak mosolygok, és ez a jó. Egy gyors mozdulattal bedobom a felesleges tankönyveket, amik nem kellenek holnapra, a táskámat meg a vállamra helyezem és indulásra készen vagyok. Egy szép, nőies mozdulattal becsapom a szekrényajtót, közbe dudorászok. Meglátom pár szekrénnyel arrébb az egyik új osztálytársamat. Annyit tudok, hogy Alexának hívják, és hogy most jött ide a suliba. Még egy szót se beszéltem vele...lehet, hogy ennek most jött el az ideje. Abbahagyom az énekelgetést és felé veszem az irányt. Csak nem fogja rossz néven venni, ha megpróbálok ismerkedni vele. - Szia, Alexa ugye? -kérdezem tőle kedvesen mosolyogva. -Én Laura vagyok..vagyis a Lau-t jobban szeretem. A Laura az túl hivatalos. Szóval, te most jöttél ide az szjg-be. Tetszik a suli? -árasztom el a kérdéseimmel. Lehet, hogy kicsit minden lében kanálnak lát, pedig nem vagyok az. csak szeretek új emberekkel ismerkedni, Meg tudom milyen rossz érzés, mikor egy teljesen új környezetbe kerülünk, és nem ismerünk senkit. Én akkor éreztem így, mikor harmadikba új általános iskolába mentem, mert elköltöztünk. De szerencsére hamar beilleszkedtem. - Ja, de amúgy szólj ha zavarok, vagy ilyesmi - tényleg nem akarok itt zavaró tényező lenni, szóval szíve joga elküldeni innen.
tagged: Lexi | words: 447 | notes: egy szavadba kerül és Lau elhúzza a csíkot: D de remélem jó lett (:
Hozzászólások száma : 8 Join date : 2012. Dec. 28. Tartózkodási hely : Budapest
Tárgy: Re: lau' n 'lexi Szer. Jan. 09, 2013 11:14 am
Lau and Lexi
Amikor kicsengetnek óráról, egyből a szekrényemhez veszem az irányt. Közben megakad a szemem egy tablón - illetve a tablón egy képen. Annyira ismerős lányt látok rajta, hogy hihetetlen. Megnézem a nevet, Rentai Renáta. Nekem nem mond semmit, de nagyon ismerős. Mintha már láttam volna valahol. Ami igazából nem nagyon lehetséges, mert a tabló nem a legújabbak közül való... Ahogy így elmélkedek magamban, elindulok tovább a szekrényemhez. Majd szembe jön velem valaki... és abban a pillanatban rájövök, hogy persze hogy ismerős volt! Itt tanult és itt is tanít Rentai Renáta? Fura, a régi iskolámban nem volt olyan tanár, aki ugyan abban az iskolában tanult volna, ahol most pedig már tanít. A kulcsot behelyezem a kulcslyukba, elfordítom a zárat és kinyílik az ajtaja. Csak a mappám van benne, és elég üresnek tűnik, éppen ezért is jöttem ide és hoztam magammal a képeket amiket ki szeretnék rakni a szekrényemre - mármint belülre. Az első egy kis kép Bon Joviról, a kedvenc énekesemről. Mosolyogva nézem, majd letépek egy darab celluxot és felragasztom. Ugyan ezt megteszem több képpel is: amin Ian Somerhalder van, amin én és Joker vagyunk, egyet Natiról és egyet Szofiról is kiteszek. Máris máshogy néz ki a szekrényem belseje, bár kicsit zsúfolt lett így, nekem tetszik. Csak nehogy elszakadjanak... Épp kész lennék, becsukom az ajtót, majd szemben találom magam egyik osztálytársnőmmel. Egy pillanatig furán nézek rá, mert észre sem vettem, hogy jön, de egy - kissé visszafogott - mosollyal ránézek. -Szia! Igen, Alexa vagyok, de a Lexit sokkal jobban szeretem - most már kicsit bátrabban mosolygok. -Hát... elég nagy, még nem nagyon tudok kiigazodni rajta, de kis idővel megszokom - zavartan felnevetek - egyébként... a magyar tanár... hogy is hívják? Mindegy, mindig ilyen, vagy csak rossz napja van? - elég idióta témát vetettem fel, de beszélgetéskezdésben sosem voltam jó. Meg... nem is tudom. Mindenki azt hiszi, hogy visszafogott vagyok, pedig nem, egyszerűen csak azok előtt tudok teljesen megnyílni akiket már rendesen megimsertem - tehát a legjobb barátaim előtt, amim valljuk be, már elég rég nem volt. Egyébként remélem szimpatikusnak tart a magyar tanár, mert szeretem a tantárgyát. Nem tudom, a kettő hogy függ össze, de akkor is.
-Dehogy, kicsit sem zavarsz, sőt, örülök hogy idejöttél - és ez tényleg így van.
Óh a magyartanár...azaz Kardos. Minden új diák őt jegyzi meg először. És értem is, hogy miért. - Kardos a neve, és általában ilyen. Ezért is utálják annyian, és ő se imád mindenkit. De van pár diák, akit különösen kedvel. Drukkolok, hogy közéjük tartozz majd - biztatóan megveregetem a vállát, mert nekem nem sikerült 'elnyernem' ezt a kimagasló címet. Mondjuk azért nem is utál, szóval pont jó. A táskámat lazán a földre helyezem, mikor mondja, hogy örül a társaságomnak. Elmosolyodva nézek rá. - Huh, ennek nagyon örülök -mondom őszinte mosollyal, mert összeomlok a visszautasítástól. na jó, azért annyira nem, de rossz néven veszem. - És vannak itt már barátaid, vagy még csak nézelődsz? -próbálok földobni valami jó kis témát. Utálom ha kínos csendek vannak a beszélgetésbe, pedig én aztán nagyon tudok dumálni. Akármiről, órákig és ez tök komoly. És könnyen barátkozom is, mivel általában szimpatikus vagyok az embereknek a jó kislányos külsőmmel. Ami azért néha nem is annyira az, mert én is szoktam ezt-azt csinálni bulikban ha bedurvul a helyzet, de az iskolában fölveszem a cuki kis Lau jelmezt. A legutóbbi házibuliban társasoztunk ki nevet a végén-t kicsit megspékelve. Ezalatt azt értem, hogy aki vesztett annak annyi felest kellett meginnia, amennyit mi mondtunk. Szerencsére nem én nyertem, de az azutáni játékban, -aminek már nem tudom mi a neve- megitattak velem vagy 5 szénsavas ásványvizes vodkát, ami eléggé kiütött. Onnantól már nem nagyon emlékszem a történtekre, de Tina igen, és hát..elég durvákat mesélt. Így ezek után jobb is, hogy nem emlékszem semmire. Na ilyen a nem-jó kislány Lau. Gondolom nem nekem vannak ilyen sztorijaim, sőt biztos vagyok benne. Lehet, hogy Lexinek is vannak. Bár így első ránézésre nem néném ki belőle ezt a nagy bulizást, de belőlem ki nézné ki? Szívesen megkérdezném Alexától, de szerintem az kicsit gyors lenne még. Bár..nem durva kérdés; szoktál-e bulizni járni? Csak nem haragszik meg egy ilyen kérdés miatt. És azt is megkérdezném, hogy van e barátja. Mert engem nagyon érdekelnek az ilyenek azokról, akiket most ismertem meg. Legszívesebben rázúdítanék egy kérdés lavinát, de annak nem lenne jó vége. - És amúgy milyen típus vagy? Ilyen otthon ülős olvasós, vagy a bulizós fajta? - na ez jól sikerült. Kellően diszkréten teszem föl a kérdést, kíváncsian várva a választ.
tagged: Lexi | words: 371 | notes: rövidke lett, bocsi:/
Kezdőlap 
Hétf. Dec. 02, 2013 8:57 am by Gabrielle Bright
