Winkler Barbara Eliza

Tárgy: Winkler Barbara Eliza Kedd Jan. 01, 2013 11:17 am

Winkler Barbara Eliza

Miss Sunshine

Apró-cseprö dolgok

SZÜLETÉSI HELY/ IDŐ:II. kerület, 1995. Augusztus 25.
KOR: Huszonöt
BECENÉV Nem különösebben becéznek, de ha még is akkor talán az Elli, Liza és a Barbi a leggyakoribb.
SZERET: Vásárlás, hosszú séták, tavasz, forró csokoládé, saját munka
NEM SZERET: Nyári forróság, kétszínűség, folytonos rohanás, semmittevés, tömegközlekedés
BESZÉLT NYELVEK: Angol, Német, Francia
KEDVENC TANTÁRGY: Talán a Rajz volt
MINDIG NÁLAM VAN: Telefon, okmányok, kedvenc szájfény, vészhelyzeti sminkes táska, határidőnapló
TITOK: Néha az esküvők után a megmaradt vágott virágokból csokrot készítek és leteszem ismeretlen emberek ajtaja elé és becsengetek. Mindig, hagyok rajta egy kedves üzenetet. Tudom furcsa szokás, de biztos vagyok benne, hogy valahol, valakinek mosolyt csalok ezzel az arcára.
FÉLELEM: Elveszíteni a családot, képtelen leszek többé azt csinálni amit szeretek
CSOPORT: Városlakók
KEDVENC ÉTEL: Provance‑i barackos csirkemell, cézár salátával és hasábburgonyával.
SZERELEM: Még keresem az igazit
ANYA: Winklerné Szabó Erika ; szerető anya, mindenben támogatott akármit is vettem a fejembe.
APA: Winkler Barnabás ; imádni való apa, anyával egyetemben mindig mellettem állt és talán hozzá egy kicsivel jobban kötődöm, mivel mindig is "apás lány" voltam.
TESÓK: -
ÖT SZÓ RÓLAM: Mosolygós, elszánt, természetbarát, csinos, kedves
PLAY BY: Cheryl Cole
HÁZIÁLLAT: -
VALAKI AKI NAGYON FONTOS: -
PÉLDAKÉP: -
KEDVENC ZENÉK, EGYÜTTESEK, ÉNEKESEK: Nincs különösebben, mindenféle zenét szeretek
KLUBOK: Munkamániások, cipő bolondok, kávé függők,
KEDVENC SZÍNÉSZ/SZÍNÉSZNŐ: -
ISKOLA: Szent Johanna Alapítványi Gimnázium
ÉVFOLYAM: -
OSZTÁLY: -
MÉG VALAMI NAGYON FONTOS?

A föprodukció!

- Eliza! – legyez a szemem előtt Tamás.
De engem továbbra sem érdekel, nem figyelek rá. Vajon minek a kapcsán lehetett Richárd olyan ideges? Mikor beleszólt a telefonba mintha női nevetést is hallottam volna a háttérből. A kapcsolatunk már régen kihűlt ezt én is tudtam, de eddig nem voltak arra utaló jelek, hogy megcsalna. Most pedig, felhívom egy céges telefonról, nem a saját telefonomról, és egyből csilingelő hangú lány nevetése szól a háttérben, miközben Richárd zavartan szól bele az ismeretlen szám miatt. Közben Tamás nem adja fel, hogy visszarángasson a megbeszélésre végül sikerrel jár.
- Mondjad – mondom lassan majd tekintetemmel az arcára fókuszálok, és felmérem mennyire dühös. Szerencsére nem az.
- Akkor, délután négyre jönnek Harasztiék egyeztetni az esküvő időpontját és akkor neki is láthatunk a továbbiaknak, bár továbbra sem értem mint igazgató miért foglalkozol még mindig esküvők szervezésével, már régen nem kellene… - mondta szelíden mosolyogva.
Én csak némán bólintottam majd belebújtam a blézerembe és a vállamra vettem a táskám.
- Tudom, de szeretem ezt csinálni. – mosolyogtam.
Igaza volt, már lassan 2 éve vagyok a Winkler Esküvő vezérigazgatója, de hiába vettem át a nagymamám helyét a cégnél, a személyes emberi kapcsolatokat nem szerettem elhanyagolni, és fontosnak tartottam, hogy foglakozzak azokkal, akik hozzánk fordulnak. Tamás volt a megrendelések ügyintézője, már jóval az idekerülésem előtt is itt dolgozott ezért az ő tanácsára mindig adtam és fontosnak találtam a véleményét.
- Akkor ugyan itt félnégykor – mondtam majd előkerestem a slusszkulcsom és elindultam megkeresni a Mercedest.
Sietősen autóztam haza már amennyire a délelőtti Pesti forgalom engedte. Mikor beléptem a házba, meglepetés fogadott. Richárd bőröndjei voltak az ajtótól néhány méterre, ő pedig éppen egyet cipelt le a lépcsőn. Homlokráncolva tettem le a kulcsokat a komódra majd álltam meg vele szemben.
- Ez most? – kérdeztem zavartan.
- Beszélnünk kell – mondta kimérten majd letette mellém a bőröndöt, és kezemnél fogva a nappaliba húzott. – Már egy ideje el akartam mondani, de most jött el az ideje. Tudod Barbi, én szeretlek, de már nem úgy mint régen… Inkább egy jó barát vagy mint sem az a nő akibe beleszerettem három éve...
Nincs, mit tenni igaza van. Három éve még élvezet volt reggelente mellette ébredni, aztán ahogy telt-múlt az idő, már idegesítettek a reggeli hisztijei mikor nem talált valamit, esetlegesen leöntött valamit kávéval. Aztán lassan már csak aludni járt haza, én pedig egyre többet dolgoztam a nyári esküvő szezon miatt, talán ez volt a fő oka annak, hogy itt vagyunk most. Halványan elmosolyodtam, bólintottam, majd megfogtam Richárd kezét.
- Remélem, boldog leszel, tiszta szívemből kívánom – mondtam mosolyogva, majd megöleltem búcsúzóul.
Ö csak halványan mosolygott, nem erre számíthatott a sok veszekedésünk után. Mielőtt kiléptem volna a nappaliból megfordultam.
- Hol fogsz most lakni? Csak mert ha… - kezdtem bele, de félbeszakított.
- Nem adtam el azt a házat ahol laktam mielőtt összeköltözünk, ne aggódj – mondta, majd elsétált mellettem megfogta a bőröndjeit és kicipelte.
Betette őket az autóba, én közben az ajtófélfának dőlve figyeltem. Felsétált a lépcsőn majd habozott egy pillanatig, végül megához húzott és megölelt, búcsúzóul pedig egy apró puszit nyomott a homlokomra, majd elengedett, halványan elmosolyodott és elsétált. Beszállt az autóba és elhajtott. Arcomon egy mosoly tört utat magának. Nem voltam szomorú, már nem tudtunk volna változatni, késő volt. Lassan csuktam be magam mögött a lakás ajtaját. Levettem a cipőim, mint mindig mikor hazaérkezem, majd a nappaliba léptem be. Az órámra pillantottam, tizenegy óra volt. Lassan vettem le a polcról a képeket, és vettem ki a keretből azokat, amiken közösen voltunk Richárddal, vagy éppenséggel ő volt rajtuk a közös barátainkkal. Egy cipős dobozba helyeztem a képeket, és azokat a tárgyakat, amik nem jelentettek semmit most, hogy nem voltunk együtt. Minden egyes holmit, amihez köze volt és hozzá ért egyenesen a mosógépbe hajítottam. El akartam tüntetni az életemből. Jövő héten pedig elutazom nyaralni, amit a cég egy meeting keretein belül tart a Fülöp-szigeteken. Délelőtt lesznek a továbbképzések, délután pedig szabad program, és mind egy ingyenesen egy teljes hétig. Ez a kiruccanás most jót fog tenni, ezzel a nappal kezdem új életemet. Fél négykor energiával telve álltam az irodámban, Tamás furcsálló tekintettel meredt rám.
- Mi az oka ennek a nagy örömnek? – kérdezte nevetve.
- Vége! – mondtam mosolyogva, majd elindultunk a bemutató terem felé.
- Ez most jó hír? – érdeklődött.
- Jobb nem is lehetne, hiszen mindketten tudtuk, hogy ez lesz a vége. Jövő héten pedig elutazunk nyaralni szerintem ennél jobb nem is lehetne – nevettem.

Tárgy: Re: Winkler Barbara Eliza Kedd Jan. 01, 2013 4:10 pm

Tetszett az ET-d, nyomás foglalni és játszani!

» Lindmayer Rayna Barbara