Adorján Dóra Xénia

- Jack add vissza! - Kiáltottam az előttem szaladó srácnak, akit vagy tizenöt perce kergetek. Kint voltunk a kertben, kértem hogy kicsit passzolgassunk, mert unalmamban meghalni készültem, ami annyit jelentett, hogy a szobámban fetrengtem, és az ajtónak dobáltam a röplabdámat, amivel nekem semmi gondom nem volt, de Jacknek aki kint takarított – senki ne kérdezze, hogy miért- nagyon elege lett belőlem, elmondása szerint borzalmasan idegesítette a zaj, így bár nem vidáman de dalolva, végül is kijött velem játszadozni. Eddig nekem az ég adta világon tényleg semmi bajom nem volt! Vidáman szaladtam kifelé, és tényleg boldog voltam, a telefonom a fűbe raktam Jack pólója mellé, akinek mániája a meztelenkedés, tiszta bolond! Húsz perc egyszerű labdázás és sok nevetés után, az én telefonom egyszerre üvölteni kezdett, mire Jack és én is odanéztük, csak ő ért oda hamarabb. Én tényleg kértem szépen, hogy adja vissza, de ő nemet mondott, a kódot kezdte el feltörni, aztán mikor már meguntam kéregetni, a kezéből akartam kivenni, de erre ő szaladni kezdett. Tudni kell, hogy nagyon gyorsan fut, ezért nem tudtam utolérni, és vagy három méter távolság volt köztünk, de itt a kastélynál elvesztette az előnyét, mert az ajtót is ki kellett nyitnia. Szerintem az eredeti terve az volt, hogy rám csapja az ajtót, de ez nem sikerült, mert a kezemmel kitámasztottam és besiettem utána. Már ideges voltam, és nem azért, mert nála volt a telefonom, hanem azért, mert ekkora barom, hogy futás közben a kódomat feltörte. Most ennyire kiszámítható vagyok? És mivel tudja, hogy üzenetet kaptam ez a görény tuti, hogy el fogja olvasni, én meg ezt nagyon nem szeretném! Mert tudom, hogy kitől kaptam a levelet, és azt is sejtem, hogy mi áll benne, de azt nagyon nem szeretném, hogy ő is megtudja..
- Add már ide te rohadék! - Üvöltöttem sokkal hangosabban, mint az előbb, és biztos vagyok benne, hogyha eddig nem hallottak meg minket, már kezdi mindenki hallani a veszekedésünk. Nem álltam meg, hanem rohantam tovább utána, miközben folyamatosan üvöltöttem vele, ő meg csak néha hátranyögött pár szót, hogy na nyafogjak, meg szálljak le róla. Mintha én lennék a hibás! Mintha nem ő szaladna előlem, a SAJÁT telefonommal. Nem azt mondom, hogy nem bírom Jacket, mert eddig kifejezetten jóban voltunk, bár az tény, hogy ő imád engem piszkálni, amit én általában egész jól lereagálok, kivéve ez az alkalom.
- Üzenet a kis kockától! Úristenem Emms! Te így írtad be? – Kezdett el hangosan beszélni, bár az ő hangja az enyémhez képest eltörpült, mert én üvöltöttem. Hirtelenjében csak hápogtam, nem gondoltam volna, hogy tényleg elolvassa az üzenetet. Legszívesebben odamentem volna, és addig vertem volna amíg sírva nem könyörög a megváltásért, de ezt nem tettem, ehelyett felvettem egy antikvázát, a földről, és futás közben hozzávágtam, pont előtte ért földet, és a váza hatalmas csattanással, ezer darabra tört. Ez Jacket is megállásra késztette, én meg fogtam a következő tárgyat ami a kezembe került – még egy váza - és összeszűkített szemmel méregettem.
- Két választásod van.. - Kezdtem el egészen nyugodtan. - Hozzád vágom a vázát, és ez tényleg célba talál..vagy- Nagy levegőt vettem, és a mondat másik felét olyan hangosan ordítottam, hogy a kastély visszhangzott. - , .. VISSZA ADOD AZT A K***A TELEFONT! - Érdekes mert, ő nem mondott semmit, csak visszadobta a telefont, és mögém bámult. Ekkor tudtam, hogy nagyon nem vagyunk egyedül. Jack nem lett volna ilyen kezes bárány, ha nem látott volna valakit. Valószínűleg olyan ideges voltam, hogy fel sem figyeltem az illatra. De most már érzem. Steven. Kíváncsi vagyok, hogy mennyit hallott, mióta jön mögöttem, és hogy mennyire fog fájni ami ezért jár. Jack persze lehajtotta a fejét, és a földet bámulta, én meg meg sem mertem fordulni. Nem csak ezért kaphatok, hanem van más is a dologban. A diri tuti, hogy felhívta a gyámomat – Stevent - , hogy két hét alatt hétszer lógtam, vagy több órát vagy kevesebbet, de hét alkalommal nem voltam.
Az ajkaimat harapdálva fordultam meg, és hatalmas mosolyt villantottam felé, Csak pozitívum…
-Szia Steven! - A hangom nyájas és behízelgő, pedig én nem vagyok olyan! - Épp azt néztem, hogy milyen szép ez a váza! A nagymamádé volt nem? - Néztem rá a vázára és visszahelyeztem, a polcra. Igazából foggalmam nincs, hogy ez a váza honnan van, de jobb oldani a feszkót nem?